A Ha én rózsa volnék utolsó szakaszára teljes csend lett, csak a dúdolás kísérte Bródyt.

Illés 50 a Kolozsvári Magyar Napokon. Ennyit kell mondani és írni hónapokkal ezelőtt, s máris az az eredménye, hogy esernyőkkel és esőkabátokkal felszerelkezett tömeg lepi el a főteret. Nem merünk számot saccolni, de jó eséllyel szombaton voltak kint a legtöbben, s senkit sem érdekelt, hogy a várakozást és a koncert utolsó egynegyedét esőben kellett eltölteni.

Egy legendás együttes 50 éves emlékkoncertje természetesen és helyénvalóan slágerparádé. Az emberek, kettőtől kilencvenkettőig azért jöttek, hogy meghallgassák Az utcánt (másodiknak el is játsszák), a Kégli dalt, a Miért hagytuk, hogy így legyent, a Keresem a szót, a Sárikát, a Rock And Roll Rézit. Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Bródy János pedig megadják azt az élményt, amire vártak, és amiből már kaptak valamennyit tavaly Szörényitől, egy nappal korábban meg Bródytól a Farkas utcában.

Az emlékkoncerthez vendégek is dukálnak: Feke Pál, Vastag Tamás, Nagy Sándor, Serbán Attila, Gubik Petra és Szabó Ádám erősítik az "öregeket". Ők máskor a Tied a világ! című Illés-összeállítást játsszák. Szabó Ádám harmonikás játéka külön színt vitt a koncertbe, nagyon tehetséges a srác, de a többiek is szeretik és tudják az Illés-dalokat.

A Ha én rózsa volnékot telefonon közvetítettem haza, mert nem tudtak itt lenni. Jó helyet találtam, ahonnan a zene is hallatszik, s nem is dumálnak körülöttem. Amikor befejeződött, a telefon másik végén megkérdezték, hogy tényleg a közönség énekelte ilyen jól az utolsó szakaszt? És igen, arra teljes csend lett, csak a dúdolás kísérte Bródyt. Szép volt, na.

Szörényiék a Miért hagytuk, hogy így legyennel búcsúztak, amit Illés Lajos emlékének ajánlottak, majd engedtek a visszatapsnak, s még egyszer elénekelték a Little Richardot. Hazamenet még elkönyvelem magamban, hogy az együtt-élmény, amit a kolozsváriak minden magyar napon egy este tapasztalhatnak meg leginkább, idén most következett be.

http://multikult.transindex.ro/?cikk=24154