A Szent Korona izgalmas történetéről készült film – 8. kolozsvári magyar napok

A Szent Korona izgalmas történetéről készült film

A „Lendület” kutatócsoport egyre több történelmi tényt tár fel a magyarság legféltettebb és legtöbb tévhittel övezett kincséről.

Miközben a Szent Korona nemzetünk legfontosabb szakrális tárgya, egészen a kétezres évekig alig voltak történészek, akik titokzatos és sokszor kalandos fordulatokkal teli múltját kutatták és tanulmánykötetekbe foglalták volna. A téma jelenlegi két legnagyobb szakértője, Pálffy Géza (az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője) és Maczó Ferenc történészek voltak a meghívottjai a nemzeti ünnepünkön – és egyben a 8. Kolozsvári Magyar Napok zárónapján – tartott, filmbemutatóval egybekötött beszélgetésnek.

A Magyar Tudományos Akadémia Szent Koronával foglalkozó kutatócsoportja 2012-es megalakulása óta tucatnyi kötetben foglalta össze kutatásai eredményeit, de az egyik legjelentősebb, szélesebb nyilvánossághoz is eljutó megvalósítás a most Kolozsváron is levetített A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című ismeretterjesztő film. Pálffy Géza elmondta: körülbelül 15 évvel ezelőtt, egy koronázási lakoma ülésrendjét kutatva kezdett foglalkoznia témával, és ekkor döbbent rá, hogy kevés a tanulmány a Szent Koronáról, csak egy szlovák kutatás érhető el. Ez körülbelül olyan, mintha a németek írnának a franciák koronázási kincseiről – tette hozzá.

A kutatócsoport legfontosabb eredményeit sűrítették a filmbe, mely mint a jéghegy csúcsa, csak a lényeget mutatja be. Megtudhattuk: folyamatosan kerülnek elő új levéltári dokumentumok, sőt, még koronázási kellékek is. A filmben ezeket részletesen bemutatták, például a legrégebbi koronás országzászlót (1618), az első budai koronázás (1792) magyar királyi udvarmesteri pálcáját vagy éppen egy elveszettnek hitt koronázási jelvényt, vagy az utolsó pozsonyi szertartáson (1830) használt koronázási cipellőt. A filmben látható a koronázási jelvények tárolására használt vasláda is, amely a 17. század elejétől egészen 1938-ig őrizte a koronát, a jogart és az országalmát. Pálffy a film, illetve a kutatócsoport egyik eredményeként számolt be arról, hogy tudatosodott Sopron 17. századi elfeledett koronázóvárosi múltja, ugyanakkor számos tévhit tisztázódott.

A moderátorok kérdésére válaszolva elmondta: rengeteg téveszme kering a témában. „A Szent Korona olyan, mint a foci és a politika, mindenki ért hozzá” – jegyezte meg. Úgy gondolja, hogy ezekre a tudósoknak reagálniuk kell, hiszen máskülönben olyan legendák keringenek a közbeszédben és a búvársajtóban, hogy a Szent Koronának köze van a Kheopsz-piramishoz, vagy II. József, aki Bécsbe szállítatta a koronát, kicseréltette az aranylemezeit. A történész természetesnek tartja, hogy sok az elmélet a koronáról, hiszen évszázadokig (a 16. századig) nem létezett hiteles leírása, nem tudjuk például, a kereszt mikor került rá.    

Maczó Ferenc szakterülete az utolsó magyar királyi koronázás. IV. Károlyt 1916. december 30-án, a budai Mátyás-templomban koronázták meg. Az erről készített mozgóképes felvételek – melyek a dokumentumfilmben is szerepelnek – a ceremónia szigorú rendjét örökítik meg. Az előkészületeket egyébként az Operaház intendánsa, Bánffy Miklós gróf irányította a korszak legkiválóbb művészeinek támogatásával. Maczó szerint sok még a leletanyag a koronázásokkal kapcsolatosan, többek között Erdélyben is. Nem lehetetlen feladat ezeknek a felkutatása – magyarázta.

A beszélgetés keretében rengeteg izgalmas kérdés felmerült, mind a moderátorok – Lupescu Radu és Lupescu Mária –, mind a közönség részéről.