A vikinghajózás naptej illatú – 8. kolozsvári magyar napok

A vikinghajózás naptej illatú

A harmadik nap reggelén az összesen három és fél tonnát nyomó hajóinkat nagy nekirugaszkodással vissza kellett tolnunk a Dunára. Ugyanis az éjszaka folyamán az elhaladó hajók hullámai a partra vetették a Vörös Kutyát és a Toportyánt, így reggelre csupán arasznyi vízben álltak.

Már gyorsabban haladtunk a Duna nagyobb sodrásának köszönhetően az előző napokhoz képest, és az első kikötés is majdnem mesteri minőségűre sikeredett. Amikor már azt hittük, hogy sikeres nap előtt állunk, szembesültünk azzal, hogy a reggeli kis gubanc nem jó szerencsét jelentett. Ahol kikötöttünk, a fák egészen közel hajoltak a part széléhez, ezért a lombok alatt libasorban haladt a legénység egy tisztás felé. Utolsóként szálltam ki a hajóból, már a pallón lépkedtem a partra, amikor hatalmas jajgatást hallottam. Rögtön kiderült, hogy a környék azon ritka részén kötöttünk ki, ahol lódarázscsalád lakik fészkében az egyik fán.

Ebéd után tűző napsütésben eveztünk tovább, és ekkor az egyik matróz megállapította, hogy a vikinghajózás naptej illatú. Bár erős volt a napsugárzás, a naptejen kívül hatásosnak bizonyult ellene a gondolat, miszerint hamarosan kikötünk egy hajómúzeum mellett, és megnézzük. A kikötés meg is történt, de amikor a bejárathoz érkeztünk, kiderült, hogy egy autós fesztivál zajlik ott éppen, ezért a múzeum zárva tart. Csalódásunkban legalább azt reméltük, hogy mellékhelységet találunk, de miután megkérdeztük, hol találunk ilyet, jött a válasz: ahol tetszik.

Lógó orral továbbtartottunk. Néhány óra elteltével egészen vidáman eveztünk, mivel lehűlt a levegő némileg. Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy erős hullámok és örvények közepette hajózunk. Ennek látványos jele volt, hiszen a határozott mozgású víz annyira hátracsapta az egyik evezőt, hogy éppen a lódarázzsal már ismeretségben lévő matrózunkat a hajó padlójára küldte. Ezután óvatosabban eveztünk, viszont kezdett elmenni a vidám hangulatunk, amikor tudatosult bennünk, hogy a hűsebb levegő annak köszönhető, hogy éppen megy le a nap. Bizony egészen besötétedett, mire Esztergomba értünk.

Amint a kikötőnk felé tartottunk, egy szűk Duna-ágon haladtunk a város területén. Itt újabb matróz került a hajópadlóra szempillantás alatt néhány belógó ág miatt. A vacsorát már este tíz óra után fogyasztottuk el, és a késői napszakban fáradtan a sátrak felállítására alig jutott erőnk. Ezért jó néhányunk inkább a csillagos ég alatt közös ágyon, a gyepen tért nyugovóra, viszont annál nagyobb bizakodással a következő napot illetőleg.

A krónikás

Kelt:kedd, augusztus 15.

A projekt a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. támogatásával jöhetett létre.

The gallery was not found!