Zoltán Katy: Andante – istentisztelettel egybekötött kiállításmegnyitó. Megnyitja: Bibza Gábor esperes.
Zoltán Katy festészetét a muzsika ihlette. Művészete a nyolcvanas években körvonalazódott és teljesedett ki. A nyolcvanas évek közepén már ura a művészi kifejezés eszközeinek: ecsetkezelésnek, kompozíciós készségnek, és kiforrott sorozat alkotására vállalkozik. Így születik a Chopiniánák sorozata, amelyben a muzsika világában jártas, zenei-plasztikai képzettársításokat kereső művész mutatkozik be. E sorozatban leheletfinom ritmusok egyfajta metamorfózis kapcsán lényegülnek át festészeti élménnyé. Ezt követően Beethonven muzsikája ihleti munkájában, a beethoveni életmű képi megfogalmazására vállalkozik. Ebben a sorozatban valamennyi képéből kirajzolódik az a nagy szeretet, amelyet a művésznő a mester és muzsikája iránt érez. A sorozat valójában képi lecsapódása azoknak az érzéseknek, érzésegyütteseknek, amellyel Zoltán Katy a beethoveni világhoz kötődik.
Jelenlegi kiállításának képeit a Grál–legenda ihletette. E képekben – szám szerint öt kép – az egyetlen drágakőből (jáspisból) készült csoderejű edény ismert legendáját dolgozza fel. A legenda szerint Krisztus ebből a tálból osztotta a kenyeret a tanítványainak az utolsó vacsorán, Arithmiai József ebben az edényben fogta fel a Megváltó vérét. Az idők során a Grál–legendát többen is feldolgozták, maga Richard Wagner is ebből merítette a Parsifal alapgondolatát. A serleget a „megváltás” hegyén épült sziklavárban őrzik kiválasztott lovagok, akik lemondtak minden világi hiúságról. Ez a keresztény lovagok szellemi jelképe.
Kompozícióból, portrékból, csendéletből, valamint tájképekből álló jelenlegi kiállításával a művész sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot. Portréin a lélekelemző készség érződik. Amennyiben a látogatónak sikerül lelkileg ráhangolódnia a képekre, a vásznak gazdag érzések, gondolatok és lelkiállapotok érzékelésére adnak alkalmat. Kiemelkedő protréi Sütő Andrásról, Jakab Gáboról, illetve a nemrégiben elhunyt Iosif Savaról készültek. Tájképei közül különösen téli képei sikeresek. A fehérek, szürkék, kékek halk párbeszédei.
Zoltán Katy az intellektuális művész kategóriájába tartozik. Felelősséggel viszonyul mindahhoz, ami a harmadik évezred emberét foglalkoztatja, nyugtalanítja. Muzsika, filozófia, pszichológia, valamint parapszichológia érdeklődésének tárgya. Számára a piktúra nemcsak mesterség, elhivatottság, hanem egyedüli létforma is. Nap mint nap megvívja a maga kis küzdelmeit, magáévá téve a beethoveni alapgondolatot: „Hogyan akarsz győzelemre jutni, ha nem vívod meg a harcot?”