Mit keres Pilátus a krédóban? címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést augusztus 18-án Laczkó Vass Róberttel, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészével, valamint Varga Attilával és Varga Jánossal, a Kolozsvári Magyar Opera énekeseivel. Az elgondolkodtató eseményen több érdekes témát is boncolgattak a művészek a májusban bemutatott, Novák Péter rendezte Jézus Krisztus Szupersztár rockopera kapcsán.

A Kolozsvári Magyar Napok keretében zajló programpontnak a Vallásszabadság Háza adott otthont. Koppándi Júlia unitárius lelkész, a beszélgetés moderátora kiemelte, hogy szimbolikusan ez tökéletes helyszín, mivel az a valamikori püspöki palota fogadóterme, szalonja volt, a „jó, hosszú, őszinte beszélgetéseknek, esetleg vitáknak a színtere”. Hangsúlyozta, célja válaszokat találni olyan időszerű kérdésekre, amelyekre mindannyian keressük mindennapjainkban a válaszokat.

A beszélgetés egyik fő témája az áldozathozatal volt. Tud-e erkölcsi érték lenni egyáltalán egy olyan világban, amelyet az énközpontúság jellemez? Laczkó Vass Róbert úgy vélekedett, amennyiben hoznak egy törvényt, akkor az azért van, mert azt a bizonyos vétket a társadalom már elkövette, ez egy önvédelmi, önszabályozó mechanizmus. Tehát ha Jézusnak meg kellett halni, áldozatot hozni az ő korában, akkor az pont olyan „hézagos, foltos, koszos” társadalom volt, mint a mienk. Szükség van ezekre a „megváltó gesztusokra” mindenki részéről a mindennapokban is, áldozni kell, be kell vállalni a kicsi lemondásokat valami nagyobb, közösségi jóért – emelte ki. A közönségből egy hozzászóló úgy reflektált erre a gondolatra, mindig annyit kell áldozni, hogy utána ezt ismét megtörténhessen. Nem mindenki képes jézusi áldozathozatalra – mondta. A sebek viszont, amelyek tanúskodnak a mindennapi lemondásainkról, nem múlnak el, mint ahogy egy fadarabba ütött, majd onnan kihúzott szeg nyoma sem tűnik el. Ezalatt a folyamat alatt az ember „megszerényedik” – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogyan tudunk ma egy vallásos mondanivalót eljuttatni az emberekhez, hogy az igazán célba érjen, Laczkó Vass Róbert kifejtette: „harcban állunk az információk tömegével”. Varga János szerint mindennek a kulcsa a türelem, ugyanis az idő megoldja, kiszűri magának az igaz töltettel rendelkező alkotásokat. Varga Attila kifejtette, hogy a 20. századi művészetben nagyrészt leáll a párbeszéd az egyházzal, éppen ezért csodálatos, hogy 50 évvel ezelőtt megszületett a Jézus Krisztus Szupersztár.

A beszélgetés során az is felvillant, hogy sokan szkeptikusak ezzel az előadással kapcsolatban, mivel a bibliai történet szakralitása és a köznapi, hús-vér emberekkel történő „eljátszása” között ellentét lép fel. Vagy mégsem? A beszélgetők azt a témát is boncolgatták, hogy mi tesz egy teret szakrálissá, méltóvá egy olyan történet bemutatására, amely tartja a kapcsolatot a transzcendenssel. Varga János kifejtette, hogy mindenki rendelkezik egy Isten- és Jézus-képpel. Meglepődünk, amikor élő testként látjuk Jézust, keresztre feszítve, véresen, szenvedve, dühösen, szomorúan, vidáman, frusztráltan, pedig pont ebben rejlik a varázs, hiszen „Krisztus ember volt, hozzánk hasonlatos” – tette hozzá Laczkó Vass Róbert.

Benkő Boróka

FOTO: BARDON TONY/KOLOZSVÁRI MAGYAR OPERA