A paszabi nagycsaláddal, a Parno Graszt zenekarral találkozhattak az érdeklődők augusztus 23-án az Ifjusági udvarban, miután előző este táncra perdítették Kolozsvár Főterét fergeteges cigány-muzsikájukkal.

A Parno Graszt 1987-ben alakult, tehát már 37 éve zenélnek, ezzel együtt jár a zenekar tagjainak folytonos, de családon belüli cserélődése. A beszélgetés moderátora, Forró-Erős Dóra meg is kérte őket, magyarázzák el, hogy ki kinek a kije, de ettől a bonyolult folyamattól most megkímélem az olvasókat. Fontosabb inkább kiemelni azt, amiről Oláh József, a zenekar frontembere is beszélt: mivel a bandában szinte öröklődnek a helyek, a „tagságok”, ezért a Parno Graszt jövőjét „nem kell félteni”. A családban a gyermekekre soha nem erőltették rá a hangszert, a zenét, viszont így is megörökölték a zene szeretetét. Arról is beszélt, hogy nagyon sokan önszántukból, a maguk erejéből tanultak meg egy bizonyos hangszeren játszani, mint például Oláh Krisztián, a harmónikás, akit egyszer elvittek egy tanárhoz, aki kijelentette, ő már nincs mit tanítson neki. Kifejtette, hogy egyéni játszási stílust alakított ki, harmónikájával még a nagybőgőt is helyettesíteni tudja. De ugyanígy Oláh Heléna is született énekeső, ezt a 7 éves kislányába is „sikerült beoltani”, aki elmondása szerint már a Tavaszi szélre is tökéletesen tud tercelni.

Arról, hogy milyen a családoddal dolgozni egy zenekarban mindenki pozitívan vélekedett. Részletezték, hogy egymás között sokkal hatékonyabban megy a munka, hiszen nem sértődnek meg, valamint „egymás nyelvén beszélnek.” Hangsúlyozták: rengeteget köszönhetnek a párjaiknak, akik otthon maradnak turnéik, koncertjeik, projektjeik során, vezetik a háztartást, gyermeket nevelnek, dolgoznak. Az ő segítségük, támogatásuk nélkül nem lenne Parno Graszt zenekar.

A beszélgetés egyik témája a más zenészekkel, bandákkal való együttműködés volt. Elmondták, hogy általában őket keresik meg egy-egy ötlettel, de hangsúlyozták, hogy a kész dalokat békén kell hagyni, mert az önmagában már tökéletes. Ennek a másik végletéről is hoztak példát, a Bohemian Betyars egyetlen mondatot – „Ne álld el előlem a napot” – javasolt, ebből született a „Ha menni akarok” című dal. Ezen kívül megemlítették még a Bagossy Brothers Companyval, valamint Pogány Indulóval való munkájukat.

A Parno Graszt első albumára több mint tíz évet kellett várni – mondta a moderátor, majd arról beszélgettek, hogy ez a bizonyos debütáló lemez megszületése milyen kalandos, ugyanakkor sorsszerű volt. A történet ugyanis úgy hangzik, hogy amikor életükben először jártak stúdióban, felvették ezt a bizonyos albumot, amellyel Oláh József egyáltalán nem volt megelégedve. A szerencse – vagy balszerencse – úgy hozta, hogy a stúdió merevlemeze leégett, így újra kellett kezdeni mindent, immáron új elképzelések, hangzások szerint. Oláh József elmesélte: ő vasutasként dolgozott, a síneket kellett ellenőrizze, viszont ezalatt az idő alakat dalokat komponált a fejében, és rájött, hogy nem akarja „lesétálni” az életét, ezért belevágott az álmába, és rengeteg áldozat, munka után boldog, hiszen: fontos, hogy azt csinálja, amit szeret.

Benkő Boróka