Mit jelent a független színház? Milyen hatással van ez korunk társadalmára és milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki ezen a színházi formán keresztül szeretne kapcsolódni a művészethez? Augusztus 21-én az Ifjúsági udvarban többek között ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel találkozhattak a meghívottak és a beszélgetésen résztvevő érdeklődők. Szőke Balázs, a beszélgetés moderátora izgalmas kérdéseket feszegetve kérdezte a kortárs, független színházi szférában aktívan tevékenykedő művészeket, mit jelent számukra a függetlenség?

Három olyan művész gondolatait hallhatták a téma iránt érdeklődők, akik számára az alternatív színház egy biztonságot, kihívást és önkifejezési formát jelentő egység. A beszélgetésen találkozhattak Györgyjakab Enikővel, aki többek között a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színházi Intézetének oktatója, a Shosine Színházi Egyesület társigazgatója, Köllő Csongor színművész, rendezővel, aki szintén a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színházi Intézetének oktatója és a Shosine Színházi Egyesület társigazgatója, valamint Bélai Marcel színházi rendezővel, aki a Vadász Esélye néven ismert alkotóközösség egyik alapító tagja.

Manapság a független vagy alternatív színházról alkotott vélemény igen megosztó. „A színház bizony pénzbe kerül, de a függetlenek bebizonyítják, hogy lehet kis pénzből is színházat csinálni” – jegyezte meg Györgyjakab Enikő, aki amellett, hogy elkötelezett kőszínházi színésznő, fontos képviselője a kolozsvári alternatív színjátszásnak is. Mindhárom meghívott állást foglalt a hagyományos kőszínházi működésről is, hiszen valamennyien alkottak már abban a formában is. Az anyagi függőség sötét pillanatai mellett, az emberi-szakmai találkozások felemelő pillanatairól és a családias körben történő alkotói folyamatról beszélt Köllő Csongor, aki amellett, hogy elszánt képviselője az alternatív színházcsinálásnak, tisztán látva gondolkodik a nehézségekrő is.

A 2018-ban megalakult Vadász Esélye nagy lelkesedéssel gyarapította a budapesti független színházak sorát. A koronavírus-járvány ezt a közösséget sem kímélte, ezért a frissen alakult társulat bemutatóit elhalasztva folytatta a próbafolyamatokat, amíg csak lehetett.

Hasonló véleményen voltak az előadók a járvány tekintetében. Elmondásuk szerint valami megváltozott a világban, valamilyen kapcsolódás eltűnt a közönség és a társulatok között. A XXI. században a független színházak megosztottsága a humorban és a melankóliában rejlik. Amellett, hogy a beszélgetés nagy része a nehézségekről szólt, mindhárom művész pozitívan vélekedett a témáról. Az előadók szerint, a kőszínházakban ténylegesen könnyebb alkotni az anyagi és kulturális biztonság miatt, de Bélai Marcel elmondása szerint nem tudja azt a könnyedséget nyújtani, mint amit az alternatív színházak világa tud. Elhangzott: a nehézségekkel megküzdve utat tör magának az alternatív színházi világ is, ahogyan eddig is tette, de ehhez szükség van olyan elszánt és alkotni szabadon vágyó művészekre, mint Enikő, Csongor és Marcel.

Kasler Viktor