Kétezer nyolcszáznyolc kilométer. Pontosan ekkora a távolság Kolozsvár és Názáret között. Történetek barátságról, szerelemről, családról, halálról és vallásról.

Augusztus 24-én este 7 órától a „…majd és mindig csak találkozhatunk” című felolvasószínházi előadással találkozhattak a Kolozsvári Magyar Napok résztvevői. A Kossuth-díjas erdélyi származású Páskándi Géza és Pinchas Müller néven ismert ortodox rabbi levelezéseibe nyújtott betekintést négy színművész, többek közözött Kovács Éva, Rappert-Vencz Gábor, Frumen Gergő és Bogdán Zsolt.

Páskándi Gézát 1957-ben, mert híve volt a magyarországi forradalomnak, a román hatóságok hat évre ítélték. Kolozsvár és Szamosújvár börtönei után a rabokat elveszejtő Duna-deltába vitték kényszermunkára. Itt talált szellemi barátra az izgatásért és cionizmusért elítélt ortodox rabbira, a szelíd, becsületes, bölcs humorú és művelt Pinchas Müllerre. A felolvasóest keretein belül hallhattunk történeteket az akkori kolozsvári és názáreti életről, az akkor még álomba illő Kossuth-díjról, a főrabbi tanításairól és magánéletéről. Az anyanyelv fontosságáról és halhatatlan erejéről számos levélben írt véleményt Páskándi Géza. A levelezések mellet számos Páskándi-verset hallhattak az érdeklődők Bogdán Zsolt és Kovács Éva előadásában. Az est egyszerűségében rejlett a varázs, hiszen a négy művésznek nem volt szüksége sem dinamikus mozgásokra, sem történeteket alátámasztó jellmezekre vagy díszletezésre. Az egyszerű formák dominanciája megható pillanatoknak szolgált teret.

A családias légkörben zajló est egy olyan találkozásra adott alkalmat, amelyere ritkán tehetnek szert az irodalom és művészet iránt érdeklődők. Az unitárius templom kíváló helyszínt biztosított mind a művészek, mind a közönség, mind pedig a levelezések számára, amelyek évtizedekkel később is igaz barátságot rejtenek magukban.

Kasler Viktor