Szombat reggel némafilmes tematikájú várossétán vehettek részt az érdeklődők Zágoni Balázs író, a BBTE Magyar Film és Média Intézet oktatójának vezetésével. A séta során megismerhették Kolozsvár legfontosabb filmes helyszíneit, illetve Janovics Jenő élettörténetét, aki az 1913 és 1918 között virágzó kolozsvári némafilmgyártás központi alakja volt.
A séta az egykori Farkas utcai kőszínház helyén indult, itt kezdődött ugyanis Janovics kolozsvári pályafutása 1896-ban. Az ungvári születésű színész (akit szülei hosszú ideig mérnöki pályára szántak) gyorsan haladt a színházi ranglétrán, 1905-ben már igazgatónak hívták meg Kolozsvárra. Különösen fontos időszak ez városunk színházi élete szempontjából, hiszen 1906-ra épült meg a Hunyadi téri nemzeti színház épülete (a mai Román Opera). A téren korábban marhavásártér volt, a színház megépülése azonban odavonzotta a mutatványosokat – köztük a „mozicsinálókat” is, akik sátrakban vetítettek mozgóképeket. A kor színházi emberei, különösen az igazgatók, konkurenciaként tekintettek a mozira, igyekeztek ellehetetleníteni a működését, Janovics azonban már a 19. század végén felismerte a mozgóképben rejlő potenciált – előbb színdarabokban használt képvetítést, 1913 nyarán pedig leforgatták az első filmjét.
Janovics a Sárga csikó népszínműnek írt mozis forgatókönyvet, amit a párizsi Pathé filmgyárhoz juttatott el. A film francia rendezővel, operatőrrel, technológiával készült el, Janovics a helyszínt, a színészeket és a forgatókönyvet biztosította. A film sikeres lett (nyugaton is vetítették, 132 kópiája készült, ezekből egy Japánba is eljutott), a forgatást viszont tragikus esemény, Imre Erzsi halála árnyékolta be. A kolozsvári színésznő forgatás közben belefulladt a Szamosba, halálának körülményei mai napig tisztázatlanok. Janovics ezzel a balesettel indokolta a franciákkal való munkakapcsolat megszakítását, következő nyáron már saját stábbal állt neki a forgatásnak, a nyár folyamán 3 filmet sikerült leforgatniuk, ezekben olyan neves magyar színészek szerepeltek, mint Jászai Mari vagy Várkonyi Mihály (a későbbi hollywoodi sztár), a rendezői széket pedig Kertész Mihály (a később Oscar-díjjal jutalmazott Michael Curtiz) foglalta el. Az első világháború 4 éve tekinthető a kolozsvári némafilmgyártás fénykorának, hiszen a háború alatt nyugati filmeket nem vetíthettek, a nézők moziéhségét viszont ki kellett valamivel elégíteni. Ez alatt a 4 év alatt körülbelül 50 film született Kolozsváron, Janovics pedig 3 mozit is igazgatott: az Urániát, a mai Művészmozit (Arta) illetve a Nyári Színkör (ma a Kolozsvári Állami Magyar Színház épülete) termében működő mozit.
Az impériumváltással Janovicsot jelentős anyagi veszteségek érték, a következő években saját költségén igyekezett fenntartani Kolozsvár magyar színházi társulatát, ebbe azonban végképp belebukott anyagilag. A második bécsi döntés után sorsa rosszról rosszabbra fordult – zsidó származása miatt ugyanis végképp kitaszított lett, vezetői posztjától és maradék vagyonától is megfosztották. Egészsége is meggyengült, 1945 novemberében halt meg.
A kolozsvári film happy endje és a séta utolsó állomása a Művészmozi: az egykor Janovics által igazgatott filmszínház nem csak túlélte a diktatúrát, de visszakerülve a Sebestyén család tulajdonába, máig független moziként várja az érdeklődőket.

Balázs Hanna Imola