Augusztus 21-e, szerda a nyitott kapuk napja az Erdélyi Hagyományok Házában, a vezetett épületbejáráson akkora volt az érdeklődés, hogy a regisztráció nélkül érkezőket már nem is tudták fogadni.
Kolozsvár belvárosának ikonikus épülete, a történelmi Központi Szálló, az egykori Melody, ma az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány székháza, illetve a Sapientia EMTE táncművészeti szak otthona. A vezetett épületbejárás során Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya, a Korzo Egyesület tagjai avatták be az érdeklődőket az épület titkaiba.
Már a séta legelején kiderült, hogy az egykori szálloda 4 földtelek területén épült, kezdetektől a katolikus egyház tulajdonában állt, tőlük vették bérbe különböző kolozsváriak különböző célokra. Vendéglátós múltja a 18. századra nyúlik vissza, ekkor kocsma és szálló (mai osztályozás szerint inkább motel) működött itt. A kiegyezés után, az erdélyi vasútvonalak kiépülésével Kolozsvár egyre inkább felkerült a nyugat-európaiak térképére, a növekvő turizmus miatt alakult ki az igény egy előkelő szálloda megépítésére. A szálloda földszinti helyiségeit boltosoknak adták bérbe, olyan híres kolozsváriaknak volt itt boltja, mint Biasini Sándor (a vívóiskolát alapító Gaetano Biasini fia, a séta tanúsága szerint igazi modern gondolkodású férfi, aki alkalmazottait családtagként kezelte és önzetlenül támogatta lánya művészi karrierjét). A legfontosabb név a szálloda történetében egyértelműen Nagy Gábor vendéglős és szállodatulajdonosé, aki kisvállalkozóból hihetetlen munkamorállal küzdötte fel magát a Központi Szálló tulajdonosává, élete végére már több kolozsvári vendéglőt és kávéházat mondhatott magáénak. Konyhája olyan híres volt, hogy még a monarchiát egyébként saját szakácsával beutazó Ferenc József is villásreggelizett nála, jó üzleti érzéke mellett pedig kitűnő amatőr művész is volt, maga Brahms is dicsérte hegedűjátékát.
Az impériumváltás és a háború utáni légkör nem kedvezett a szállodai életnek, a Központi Szállónak ennek ellenére sikerült átvészelni ezt a korszakot is. Itt lépett színpadra először afrikai táncosnő Erdélyben, fehérneműbemutatót tartottak igazi modellekkel, ráadásul egy botrányos öngyilkosság is történt a szállodában. Mivel a bérleti jog a szociális nővérekhez került, a különböző eseményekből befolyó pénzt jótékony célokra használták fel. A kommunista korszakban a szálló továbbra is a nyugati turisták elkápráztatására szolgált, a kétezres évek elejére azonban jelentősen megromlott az állapota.
A javítási munkálatok befejeztével a földszinti részre és a pincébe az Erdélyi Hagyományok Háza rendezkedett be, a Kallós Zoltán Díszterem és az ezt körülvevő termek a tervek szerint kulturális programokra, illetve hagyományos kézműves tevékenységekre fogják használni, az emeleten a Sapientia EMTE tantermei és nagy tánctermei kaptak helyet. A pincében nemrég fejeződött be a táncházterem padlójának lerakása – csaknem 100 év szünet után tehát újra visszatér a századfordulón oly népszerű magyar tánc az épületbe.


Balázs Hanna Imola