Augusztus 22-én, csütörtökön délelőtt 11 órától zajlott az MMA Kiadónál megjelent Transzilvanizmus. Eszmék, korok, változatok című tanulmánykötet bemutatója a Vallásszabadság Házában. A kötetben szereplő egy-egy tanulmányért felelős Vallasek Júliával és Balázs Imre Józseffel, illetve a szerkesztő Boka Lászlóval H. Szabó Gyula beszélgetett.

Az egybegyűlteket Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke köszöntötte, aki bevezetőjében kiemelte: úgy tűnhet, a transzilvanizmus olyan téma, ami lassan kezd kimenni a divatból, érdemes azonban a kötet alcímére fordítani a figyelmet, és felfedezni, mennyi minden fér bele igazából ebbe az elhasználódónak tűnő témába.

A következőkben Boka László röviden ismertette a kötet történetét. Megtudtuk, hogy ez a tanulmánykötet is egy covidos újratervezés eredménye: 2020-ban évfordulós konferenciát és ehhez kapcsolódó kötetet terveztek, a világjárvány azonban elsodorta az eseményt. Ennek köszönhetően adódott azonban a lehetőség egy terjedelmesebb kötet összeállítására, amely 11 kutató közreműködésével jött létre, és rendhagyó módon nem csak irodalomtörténeti, de művészet-, politika- és sajtótörténeti szempontból is igyekszik körüljárni a jelenséget.

Vallasek Júlia, aki tanulmányában a két világháború közötti sajtó szerepét vizsgálta a transzilvanista (irodalmi) eszmék terjedésében, arra mutatott rá, hogy bár hajlamosak vagyunk lebecsülni a napilapok kulturális impaktját, a két világháború közti időszakban nagyon fontos szerepet játszottak az irodalmi élet és az általános értékrend formálásában – a cenzúra miatt ugyanis ezek irodalmi mellékletei váltak a transzilvanista gondolkodásmód elsődleges közvetítőivé.

Balázs Imre József az 1945 és 1989 közti időszak kapcsán elmondta, hogy bár a kommunista hatalom a proletár internacionalizmus jegyében elutasította a transzilvanista elképzeléseket, ez nem vetett gátat az irányzatnak (bár a kor irodalomtörténészeit mai szemmel nézve furcsa, humoros proletár transzilvanizmus-definíciók gyártására kényszerítette). Kiemelte továbbá, hogy nem szabad a történelem során egységes transzilvanizmusban gondolkoznunk, érdemesebb a korról korra megújuló változatokat kutatni.

Mindhárom szerző egyetértett abban, hogy az erdélyiségeszme összekötő ereje korántsem magyar sajátosság, a Kárpátok gyűrűjében élő többi nép (románok, szászok, zsidók, örmények, szlovákok, svábok, szerbek) nem csak a magyar transzilvanista gondolkodásmód alakulására voltak nagy hatással, de az ő esetükben is lehet és érdemes az erdélyiség irodalmi, politikai, társadalomtörténeti jelentését vizsgálni.

Balázs Hanna Imola