Történelmi jelentőségű mozzanattal, a fogadalmi Mária-oszlop megáldásával kezdődött el a 15. Kolozsvári Magyar Napok augusztus 15-én. 

Nagyboldogasszony napján, 11 órakor szentmisével kezdődött az ünnepségsorozat a piarista templomban, ahol egyházi és világi előljárók mondtak köszöntőket. Ezt követően a cserkészek vezetésével az ünnepségen részt vevők trombitaszó kíséretével vonultak át a felújított Farkas utca és Egyetem utca által határolt térre, ahol már december óta teljes pompájában áll az eredeti helyére visszahelyezett Mária-oszlop. 

A Mária-oszlop a város első köztéri emlékműve, melyet gróf Kornis Antal és felesége, Petky Anna állíttatott az 1738-1740 között a város lakosságát is pusztító pestisjárványtól való szabadulás emlékére, hálából. A szobrász ugyanaz az Anton Schuchbauer, Erdély akkori legjelentősebb szobrászművésze, aki a későbbi Bánffy-palota szobrait is megálmodta. A szocializmus idején a Mária-szobrot a szentpéteri neogótikus római katolikus templom mögé helyezték át, ám idén régi pompájában, immár a gyalogos övezetté változtatott térre, a Farkas utca és az Egyetem utca torkolatába, eredeti helyére térhetett vissza száműzetéséből, méghozzá restaurálva. A 18. századi barokk fogadalmi szobrot a román kommunista hatóságok 1959-ben, restaurálása után bontották le azzal az indokkal, hogy akadályozza a gépkocsiforgalmat. Az emlékművet 1961-től az egyik legnagyobb lakótelepen található, két sugárút által közrezárt templom kertjében állt, ahol a nagy gépkocsiforgalom miatt alig volt észrevehető. 

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere kifejtette, hogy a szobor visszaállítása része a Farkas utca és a környező utcák teljes körű felújítását előíró, év végén záruló projektnek. Beszédében hangsúlyozta, hogy a letisztult Farkas utca és környéke, a Mária-oszlop, az itt lévő templomok, az egyetem, az iskolák épületei olyan hangulatot kölcsönöznek Kolozsvár belvárosának, amely vetekedhet bármely nyugat-európai fővároséval. 

László Attila kolozs-dobokai főesperes, a Szent Mihály-templom plébánosa köszöntőjében kiemelte, hogy az oszlop története „az Isten után vágyakozó, kiáltó vagy az épp tőle elforduló ember útját mutatja meg”. Továbbá leszögezte: „a mai napon emlékezünk, köszönetet mondunk és imádkozunk, valamint jövőbe tekintünk”. Külön köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek a szobrot „az ősök által megálmodott módon” városunk ékkövéé tenni.

Ezek után Kerekes László gyulafehérvári római katolikus segédpüspök megáldotta a Mária-oszlopot, amely immár „királynőként tündököl”. A segédpüspök a Szent Atyához fohászkodott azért, hogy a „gyermekeink, e város lakói a boldogságos szűz oltalma alatt örök biztonságban legyenek”, hiszen Szűz Máriához kell fordulni betegség, járványok esetén is. Az oszlop megáldását közös Mi Atyánk elmondásával zárták az ünneplők.

Az eseményen felszólalt Macalik Arnold, a térrendezésért felelős szakember is. Az építész beszélt gróf Kornis Antalról, a szobor megrendelőjéről, valamint az oszlop kialakításáról is. A talapzatból kitörő sugarak egyike például Szent József szobra fele néz, ezáltal szimbólikusan összekötve őket – hívta fel a figyelmet. 

Mindezek után az ünnepség az egyházi előljárók imádságaival és áldásával zárult.

Benkő Boróka