A hagyományoknak megfelelően hétfőn (augusztus 18-án) este a Kolozsvári Magyar Opera nagytermében nyitották meg – ünnepélyes keretek között – az idén immár a tizenhatodik kiadásával jelentkező Kolozsvári Magyar Napokat. Az eseményen jelen volt és felszólalt Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Csoma Botond, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs megyei parlamenti képviselője, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, valamint a nyitógálát megtisztelte jelenlétével és a 16. Kolozsvári Magyar Napokat megnyitotta dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke. 

Beszéde elején Gergely Balázs köszönetet mondott a Kolozsvári Magyar Napok szervezőinek, önkénteseinek és támogatóinak a rendezvénysorozat megvalósítása terén tanúsított elkötelezettségükért, majd hangsúlyozta: mindazok nélkül, akik évről évre időt és energiát nem kímélve dolgoznak a Kolozsvári Magyar Napok lebonyolításáért, elképzelhetetlen lenne a Kárpát-medence egyik legnagyobb kulturális seregszemléjének a megszervezése. „Időről-időre feltesszük magunknak a kérdést, hogy hol van és meddig ér a haza? E feltett kérdésre létezik egy egyszerű felelet is: a haza ott van, ahol együtt – élő közösségként – otthon vagyunk. Ha úgy tetszik – idei jelmondatunkkal élve – ahol helyben vagyunk. Számomra ez a hely a Kárpát-medence és azon belül hangsúlyosan Erdély, közelebbről nézve pedig az otthonom és szülővárosom, a kincses Kolozsvár. Ide kötnek a régvolt ősök és az élő szeretteim, és ennek a különleges, sokkultúrájú, többnyelvű világnak vagyok magyar polgára. Egy – a sokak közül. Bonyolult és összetett élet a miénk. Itt élünk, Románia közepén, egy országban, amelynek állampolgárai, építői, adófizetői, haszonélvezői és – ne tagadjuk el – olykor elszenvedői is vagyunk. De magyarok vagyunk, és van egy anyaországunk. Összeköt vele nyelvünk, a közös történelmünk, hagyományaink és csodálatos kultúránk. Bonyolult, furcsa kettősség ez. Sok a kérdőjel, az ellentmondás és a kísértés a meghasonulásra. De mi mégis így élünk, itt élünk. Így kell élnünk” – jelentette ki Gergely Balázs. A Kolozsvári Magyar Napok főszervezője rámutatott: mi, magyarok, több mint ezer éve tudjuk magunkénak Erdély földjét, s tesszük ezt okkal és joggal, hisz rajta—benne élünk, mert építjük és megműveljük, mert érte éltek, és mert ebben a földben nyugszanak az őseink. „De itt élnek román testvéreink is. Velünk együtt. Régóta, nagyon régóta. Így egy román számára magától értetődő, hogy a föld, amelyen él, román föld. A szásznak szász. A zsidónak zsidó. Mi pedig tudjuk, hogy mindenki joggal érzi magáénak a földet, amelyen él. Épp ezért ne féljük kimondani: nekünk magyar ez a föld, és csakis magyar lehet minden magyarnak, aki ide hazalátogat” – mondta Gergely Balázs. „Idei jelmondatunkkal is hirdetjük tehát: helyben vagyunk. Amíg ez így van, amíg mi itthon és helyben vagyunk Erdélyben, Székelyföldön, Kalotaszegen, Mezőségen, a Szilágyságban vagy épp a Partiumban, addig újra és újra hazatérhet hozzánk mindenki, aki része a mi közös, lelki köztársaságunknak. E lelki köztársaság gyönyörű ünnepe a Kolozsvári Magyar Napok. És ezzel az ünnepi lelkülettel, az elmondottak szellemében köszöntöm a szomszéd lelki köztársaságok polgárait: románokat, németeket, zsidókat, cigányokat, remélve, hogy szívesen látott vendégeinkként ők is nyitottak a közös ünneplésre” – mondta Gergely Balázs. Beszéde végén a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője bejelentette: a rendezvénysorozat zárógáláján (augusztus 24-én, vasárnap), a főtéri koncertet megelőzően, a nagyszínpadon köszönthetik majd a történelmi jelentőségű, sikeres űrutazást végrehajtott Kapu Tibor űrhajós. 

„Az egyén, de még inkább a közösségekbe szerveződött emberek számára fontosak azok a – Kolozsvári Magyar Napokhoz hasonló – támpontok, amelyekre rápillantva vagy visszatekintve, az idő és a tér felismerhetővé, netán ismerőssé, újra belakhatóvá és otthonossá válik. Amikor ezekre az örök állandókra nézünk vagy gondolunk, közösségünk legjobb és legszebb arcát ismerjük fel bennük. A lényeget látjuk, egyfajta esszenciáját mindannak amit magunkról, mint közösség érzünk és gondolunk. A Kolozsvári Magyar Napok is ilyen örök állandó lett” – jelentette ki Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke rámutatott: meglátása szerint a Kolozsvári Magyar Napok idei jelmondata a hármas egységet – a helyet, az időt és az identitást – summázza. „Mi, erdélyi magyarok, itthon, a szülőföldünk ölelésében – egy és közös terünkön, időnkben és identitásunkban – a lehető legjobb helyen vagyunk. Itt, Bukarest és Budapest között félúton, kettős ölelésben (Vagy kettős szorításban?), de örök reményben. Belső szemünk Budapest felé tekint, ahol a nemzetpolitika szíve dobog, vigyázó-gyanakvó tekintetünk viszont Bukarestet kémleli, ahol a mindennapjainkat meghatározó törvények születnek, ahol – bár követeink ott vannak – sokszor rólunk döntenek nélkülünk. De ami a legfontosabb: életünk, reményeink, múltunk és jelenünk ide köt, Erdélyhez. Ezt itt, Kolozsváron, a transzilvanizmus fővárosában, Önök nemcsak értik, hanem érzik is” – mondta Toró T. Tibor. Köszöntőbeszéde zárásaként rámutatott: Kolozsvár, mint annyiszor a történelmünk folyamán, újra inspirál és példát mutat, s így lett a  Kolozsvári Magyar Napokból több mint egy kulturális rendezvénysorozat. „A Kolozsvári Magyar Napok egy bő évtized alatt igazi Kárpát-medencei mozgalommá vált. Fontos tanúságtétele ez annak, hogy az erdélyi magyarok kisebb-nagyobb közösségei mind értékőrző és értékteremtő közösségek. Élni akarnak. Alkotni akarnak. Büszkék múltjukra. Büszkék a jelenükre. És büszkék akarnak lenni a jövőjükre is” – jelentette ki az EMNT ügyvezető elnöke. 

„Évről évre, immár tizenhat esztendeje elmondhatjuk, hogy milyen jó ötlete támadt Gergely Balázsnak – 2009 táján –, amikor azzal a javaslattal állt elő, hogy Kolozsváron magyar napokat kell szervezni. Az elmúlt tizenhat év bebizonyította: nemcsak hiánypótló rendezvénysorozat született akkor, hanem egy olyan közös ünnep is, amely létrejöttének pillanatától erősíti közösségünk otthonosság-érzetét. Amikor a Kolozsvári Magyar Napok programsorozata elindult, még élénken élt bennünk a Funar-korszak réma. Ezt enyhítette, majd feledtette el velünk a Kolozsvári Magyar Napok” – mondta Csoma Botond. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője rámutatott: a Kolozsvári Magyar Napok tizenhat éve bebizonyította, hogy a rendezvénysorozat több egy egyszerű fesztiválnál, az mára már sokkal inkább az összmagyarság találkozó helyévé vált. „Kultúránk, identitásunk és a közösségünk megtart bennünket. Nyelvünk nemcsak történelmi emlék, hanem a mindennapok élő valósága. A Kolozsvári Magyar Napok alkalmat teremt ahhoz, hogy újra felfedezzük múltunkat, és közösen szőjük jövőbeli terveinket. Azért kell dolgoznunk a továbbiakban is, hogy a magyar szó ne tűnjön el az iskoláinkból, tereinkről és hivataljainkból, és kívánom, hogy a Magyar Napok ne csak a mindennapok nehézségeinek elfeledésére, hanem közösségünk megerősítésére is szolgáljon” – zárta beszédét Csoma Botond.

„Sokan tudjuk, hogy augusztus végén, Szent István király ünnepe tájékán Kolozsvárra kell jönnünk, ha jó mulatságra, izgalmas családi programokra, vagy felemelő kulturális eseményekre vágyunk. A Kolozsvári Magyar Napok több mint másfél évtizedes léte és fantasztikus sikere számomra nem annak bizonyítéka, hogy itt magyarok is élnek és szerves részei a városnak, hiszen ezt épeszű elme eddig sem vitathatta. A Kolozsvári Magyar Napok azt bizonyítja, hogy van jövője a magyar közösségnek, mégpedig reményteljes. Az egyhetes kolozsvári forgatag ugyanis annak megmutatkozása, hogy a magyarok fontosnak tartják értékeiket, igenis ragaszkodnak közösségeikhez, és nem csupán a hétköznapok nehézségeiben, hanem az ünnep örömében is osztoznak egymással” – mondta dr. Sulyok Tamás. A köztársasági elnök hozzátette: a Kárpát-medencei magyarság azt is tudja, hogy a közösséghez tartozás feladatokkal jár, a hétköznapok helytállása pedig ma a közösségben megélt örömben teljesül ki. „Ma megtudhatja minden magyar, aki erre az eseményre eljön, hogy milyen nagyszerű együtt lenni, együtt örülni, együtt büszkélkedni közös értékeinkért. A kolozsvári magyarság sikere már nem az élni akarás bizonyítéka, hanem maga a megélt valóság természetessége. Ez a rendezvény nem a múlt nagyságának bemutatása, hanem a jelen gazdagságáé. A Kolozsvári Magyar Napok a maga természetességében nyilvánul meg arról, hogy itt, Erdély szívében, magyar jövő is épül” – mondta a köztársasági elnök, majd hozzátette: mi, magyarok, nemcsak magunk között tudjuk megülni az ünnepeinket, hanem másokkal is szívesen osztozunk az örömben. „Felemelő ennek az ünnepnek a részesévé válni. Öröm látni, hogy az ősi város ősi népe mindenki számára és mindannyiunk örömére mutatja meg értékeit és fogad be ünnepébe minden érdeklődőt. Egy élő közösség mutatja meg magát, kultúrája gazdagságát, sokoldalúságát, színességét és azt, hogy tagjai hogyan tudnak ünnepelni. Ilyet egy erős közösség tesz. Egy olyan erős közösség, amely úgy tartja meg magát, hogy egyszerre őrzi ősi értékeit, és egyszerre teremt hozzá újakat. Egy szilárd és fejlődő közösség, amely táplálkozik ugyan a múltból, de a jövőnek épít. Úgy látom, Erdély magyar népe a modern világban sem ingott meg, és ismét a már bevált utat választja. Együtt, összefogva épít. Köszönöm önöknek az összetartást, a közösség erejének és a magyar jövő építésének a példáját! A 16. Kolozsvári Magyar Napokat ezennel megnyitom” – zárta beszédét Magyarország köztársasági elnöke.

A köszöntőbeszédeket követően és az ünnepi nyitógála záróeseményeként az Udvarhely Néptáncműhely és a Háromszék Táncszínház Ritka magyar című közös produkcióját láthatta a kincses város közönsége Tőkés Csaba Zsolt rendezésében. A produkció címe egyrészt a neves népzenekutató, Kallós Zoltán, apai–anyai szülőföldjének – a Kis–Szamos melléke és az Észak–Mezőség – tánc- és zenei hagyományára, az itt táncolt táncra vonatkozott, másrészt utalt a mezőségi magyarságra és a kiemelkedő életpályát befutó Kallós Zoltán személyére is. Az előadás létrehozásához a Kossuth–nagydíjas néprajzkutatónak, a Corvin–lánc kitüntetettjének és a nemzet művészének kitartó és áldozatos munkája szolgáltatott ihletforrást.