Az erdélyi magyar irodalom nagyrabecsült alakjának, Lászlóffy Csabának a tiszteletére avattak emléktáblát a költő egykori otthonánál a 16. Kolozsvári Magyar Napok keretében. Az ünnepségen a népes közönség mellett a költő családja is jelen volt. Beszédet mondott Boros Zoltán, a bukaresti Magyar Adás nyugalmazott vezetője, illetve Korpa Tamás költő, aki Lászlóffy Csaba tanítványa, majd jóbarátja volt.

Korpa Tamás az ünnepi beszédében így fogalmazott: „Lászlóffy Csaba életműve az erdélyi magyar irodalom alakító része és részese, annak egyik különálló, nehezen besorolható magaslata. Bár pályatársai közül sokakkal osztozott a kisebbségi lét kérdésfelvetéseiben, Csaba poétikája korán a történeti és mitopoétikus távlat felé fordult. (…) Tisztelt jelenlévők, engedjék meg, hogy e tábla avatáskor a költő, író, műfordító, szerkesztő, felelős értelmiségivel együtt emlékezzünk azokra az időkre is, amikor a költészet nemcsak könyvekben, hanem emberek között, levelekben, közös beszélgetésekben, találkozásokban, vérre menő vitákban, sorok közötti fehér labirintusokban, kolozsvári délutánokban élt. Az emléktábla nem a múlt lezárása, hanem annak a biztosítéka, hogy Lászlóffy Csaba műve és szelleme tovább él a magyar irodalom jelenében, jövőjében.”

Lászlóffy Csaba a kolozsvári kultúrtörténet meghatározó személyisége volt, a Bástya utcai lakásán elhelyezett emléktábla pedig méltó monumentum egy olyan embernek, aki a diktatúra évei alatt, a magyar értelmiségre nehezedő elviselhetetlen nyomás ellenére is képes volt áldozatos munkával, odaadással szolgálni a határhelyzetben létező magyar kultúrát.

Ferencz Ádám