A Bánffy Miklós Operastúdióban a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Kincses Kolozsvár Egyesület szervezésében, Bali Bettina, a galéria művészettörténésze mutatta be Szinyei Merse Pál képzőművész kiemelkedő életúját és művészetét, augusztus 23-án, a Kolozsvári Magyar Napokon.

Szinyei Merse Pál festő életének egyik legfontosabb festménye a Majális c. alkotása volt. Szinyei egy, a barátokkal megtartott piknikezésből inspirálódott. A barátai álltak neki modellt, és Szinyei szándékosan szerette volna azt a látszatot kelteni, hogy ez nem egy megkomponált jelenet. A festmény „azt a benyomást kelti, hogy tényleg ott vagyunk a szabadban, mintha éreznénk a szellőt, éreznénk a virág illatát” – hangzott el az előadás során. Szinyei lenyűgözően élénk, vidám, szép színeket használt, főleg komplementer színeket, ami nem volt szokványos ebben az időben. Bali Bettina elmondta, hogy a festményen a festő is megjelenik. Az ikonikus alkotás egy évig készült, és legelőször nem aratott nagy sikert (például az 1873-as bécsi világkiállításon), sok kritikus felháborítónak tartotta a színek használatát.

A kudarc után hazatért jernyei birtokára, ahol családjának és rokonainak is portrékat készített. Az egyik ilyen kiemelkedő portré – ugyancsak az élénk színek használata miatt – a „Lilaruhás nő”, amin Szinyei felesége, Probstner Zsófia szerepel. A „Léghajó” c. festmény is egy ikonikus alkotás volt, de a „Pacsirta” c. műve is formabontó festményként ismert. Kelety Gusztáv festő szerint a kép egy „színező őrjöngés”. Ezután se volt akadálymentes Szinyei élete, házassága megsínylette négy gyermeke elvesztését, ezután pedig már nem festett annyit.

Az 1896-os millenniumi kiállításon fordult a kocka: a nagybányai művészeti kör (Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János) zseniként tekintett Szinyeire, hiszen a 20 évvel ezelőtt festett képei hasonlóak voltak a nagybányai művészek stílusához. Ezután indult el Szinyei Merse Pál diadalmenete. A „Hóolvadás” című, egyik legkiemelkedőbb képét is kiállítják a millenniumi ünnepségeken, ami Réti István szerint „ennek a kis vászonnak szinte kozmikus hangulata, súlyos, szűkszavú igazmondása, magyar illata megragadott, mint egy vallomás.” Szinyei idős korára végre megtalálja azokat az embereket, akik ugyanazt az attitűdöt képviselik, mint ő: 1896 után 180-an fokos fordulatot vett élete, rengeteg helyre hívják meg, példaképként néztek fel rá. 1920-ban hunyt el, halála után 40 nappal pedig létrehozták a Szinyei Merse Társaságot, ami a fiatal művészeket támogatta.

Bali Bettina előadása végén kijelentette, hogy Szinyei Merse Pál annak ellenére, hogy letette az impresszionizmus alapjait a magyar festészetben és művei rendelkeznek impresszionista tulajdonságokkal, nem tartozik ehhez az irányzathoz. A bemutató egy gyors Szinyei-kvízzel zárult.

Mihály Kriszta