A 17. Kolozsvári Magyar Napok első programpontjaként nyitották meg a nagyközönség előtt a Kolozsvári Magyar Szalon részeként látogatható emlékszobát

Augusztus 15-én, népes számú közönség előtt nyitották meg a kolozsvári Orosz család emlékszobáját a Farkas utcai Bethlen–Nemes-házban működő Kolozsvári Magyar Szalonban. A 17. Kolozsvári Magyar Napok keretében megtartott ünnepségen jelen volt Maier-Orosz Judith, a családi örökség őrzője és az Orosz Alapítvány létrehozója, Gergely Balázs, az Orosz Alapítvány és a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, valamint a két szervezet képviselői, az Orosz család barátai, egykori sporttársak és a kolozsvári közösség számos tagja. Az emlékszoba létrehozásának célja, hogy a sport, a tudomány, az oktatás, a művészet és a közösségi szolgálat terén egyaránt maradandót alkotó Orosz család hagyatékát megőrizze, közkinccsé tegye és továbbadja a következő nemzedékeknek.

A kiállított tárgyak, fényképek, dokumentumok, műalkotások, érmek, oklevelek és személyes emlékek nemcsak egy kivételes család több nemzedéken átívelő történetét idézik fel, hanem Kolozsvár 20. századi történetének egy fontos fejezetét is láthatóvá teszik. A családi hagyaték révén többek között Orosz Endre néprajzkutató, régész, pedagógus és az Erdélyi Kárpát-Egyesület egykori főtitkára, valamint az öt úszóbajnokot adó Orosz-dinasztia tagjainak életútja és teljesítménye is megelevenedik.

A megnyitó ünnepségen elhangzott: az emlékszoba gondolata Maier-Orosz Judithban már németországi évei alatt megfogalmazódott. A rendszeres lomtalanítások alkalmával gyakran látott az utcára kidobva teljes családi hagyatékokat: bútorokat, fényképeket, iratokat, leveleket, könyveket és használati tárgyakat. Ekkor határozta el, hogy saját családjának emlékei nem juthatnak hasonló sorsra. Az elhatározás öt évvel ezelőtt vált konkrét feladattá, amikor férjével végleg hazaköltözött Kolozsvárra, és a nagyszülői házban két nagy dobozra bukkant. Az egyik családi dokumentumokat, iratokat és fényképeket, a másik szülei, nagynénje és testvére úszópályafutásának emlékeit, érmeket, kupákat és okleveleket rejtett. A dokumentumok feldolgozása és rendszerezése hónapokon át tartó, fizikailag és érzelmileg egyaránt megterhelő munka volt. Ebből a személyes emlékőrzésből nőtt ki az Orosz-emlékszoba terve, amely az Orosz Alapítvány és a Kincses Kolozsvár Egyesület együttműködésével valósult meg. Az emlékszobának otthont adó Kolozsvári Magyar Szalont ugyancsak Maier-Orosz Judith nagylelkűsége és az Orosz Alapítvány támogatása hívta életre. A Farkas utcai kulturális és közösségi tér egész évben találkozásoknak, párbeszédnek, művészeti eseményeknek és a kolozsvári magyar közösséget összekötő értékeknek kíván otthont teremteni.

Gergely Balázs ünnepi beszédében hangsúlyozta: az emlékszoba megnyitása nem egyszerűen egy újabb kulturális program, hanem egy hosszú idő óta formálódó közösségi ügy beteljesülése.

„Őszintén megvallom, hogy izgulok. Ennek elsősorban az az oka, hogy egy emberöltő, sőt több emberöltő, valamint egy közös, két és fél éves munka eredménye az, amit most megnyitunk önök előtt. Rengeteg energiát és rengeteg érzelmet fektettünk bele közösen. Nemcsak Jutka néni, hanem az egész csapat, amely ezen az emlékszobán és a Kolozsvári Magyar Szalonon dolgozott. Mindvégig közös ügyként kezeltük, nem eseményként és végképp egyszerű programként. Ez az Orosz család ügye, ugyanakkor a kolozsváriak közös ügye is” – fogalmazott.

„Legalább négy generáció hagyott maradandó emléket maga után. Nekem erről egy teljes úszóváltó jut eszembe, amelyben mindenki más úszásnemben úszik, de a lényeg az, hogy magából a legtöbbet kihozva és jó időben adja tovább a stafétát az utána következőnek. Orosz Endre régészként, néprajzkutatóként, pedagógusként és közösségszervezőként alkotott nagyot, az utána következő nemzedékek pedig az oktatás, az orvoslás, a sport és a közösségépítés területén folytatták ezt a munkát. Különleges, világraszóló sportteljesítmények is születtek, ugyanakkor minden családtag a maga helyén és a maga eszközeivel szolgálta közösségét” – mondta Gergely Balázs.

Kiemelte: bár az emlékszoba falain sorakozó érmeknek és okleveleknek önmagukban is rendkívüli értékük van, a hagyaték valódi jelentősége az általuk képviselt emberi teljesítményben rejlik. „Nagyon fontosak azok az érmek és oklevelek, amelyek itt sorjáznak a falakon, de a bajnokok aranya még szebben csillog, ha nem pusztán éremként tekintünk rá. Ezek mögött teljesítmény, közösségi elkötelezettség, pontosság, következetesség és kitartás áll. Ez a családi hagyaték nemcsak megfogható, materiális emlékek formájában maradt ránk, hanem ügyként is. Köszönöm Maier-Orosz Judithnak a bizalmat, hogy a stafétát átadja nekünk. Remélem, hogy a társakkal és a csapattal együtt méltó módon tudjuk továbbvinni, egész Kolozsvár örömére és kulturális gyarapodására” – zárta beszédét Gergely Balázs, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt években részt vettek a Szalon és az emlékszoba kialakításában.

Maier-Orosz Judith személyes hangvételű beszédében elmondta: az emlékszobával nem önmagukban a tárgyaknak, hanem azoknak az embereknek és annak a szellemiségnek kíván emléket állítani, amelyet a tárgyak megőriztek.

„Hagyományosan emlékőrző vagyok, ezt a családomtól örököltem. Régi tervem volt, hogy összekötő hidat építsek a múlt, a jelen és a jövő között, mert szerintem annak, aki nem tiszteli a múltját, jövője sincs. A múlt a táptalajunk, abban vannak a gyökereink, és ha ezeket kellő gondossággal ápoljuk, akkor új, zöld hajtások nőhetnek ki belőlük. Ebben az emlékszobában nem a tárgyaknak akarok emléket állítani, hanem azoknak az embereknek és annak a szellemiségnek, amely e tárgyak mögött áll. Azoknak, akik ezek között a bútorok között éltek, itt alkottak, tanítottak és sportoltak, és odaadó munkájuk révén példamutató tagjai lettek társadalmunknak és közösségünknek. Ezt az örökséget szeretném megosztani önökkel” – mondta Maier-Orosz Judith

majd felidézte, hogy a családi iratok feldolgozása során minden egyes dokumentum személyes találkozássá vált számára.

„Akár egy születési bizonyítványt, egy gyászjelentést vagy egy újságcikket vettem a kezembe, mindig éreztem magam körül a jelenlétüket. Amikor ezeket a dokumentumokat és emlékeket átnéztem, rájöttem, hogy tulajdonképpen minden ember élete egy regény. Megértettem, milyen nehéz volt az élet a múlt század elején és a két világháború között, mennyit küzdöttek a családtagjaim, és mindezek ellenére mennyi értéket hoztak létre. Példamutató tagjai voltak a társadalomnak és a közösségünknek” – hangsúlyozta. Maier-Orosz Judith az Orosz úszódinasztia teljesítményéről is beszélt.

Mint elmondta, az országban egyedülálló családi sporthagyomány öt bajnok pályafutását foglalja magában, akik összesen több mint száz országos bajnoki címet szereztek. Maier-Orosz Judith és nővére, Flóra Orosz Katalin a szeniorversenyeken mintegy húsz Európa-bajnoki címet és összesen tizenegy világbajnoki aranyérmet nyert.

„Sokan kérdezik tőlem, hogy meddig akarom még folytatni az úszást. A válaszom az, hogy ez nekem kötelességem. Addig, amíg az egészségem és az erőm megengedi, folytatom a szüleim és a nővérem által kitaposott ösvényt. Akár tél van, akár nyár, akár esik az eső, akár hull a hó, van-e kedvem vagy nincs, rendszerint reggel hétkor ott vagyok az uszodában, és teljesítem a napi edzésadagomat. Az eredményekhez kitartó munka és bizonyos értelemben fakírság is kell” – fogalmazott.

Beszédének végén arra kérte a jelenlévőket, hogy az emlékszobából ne csupán a kiállított érmek, dokumentumok és műtárgyak látványát vigyék magukkal, hanem saját családjuk emlékeinek megőrzésére is gondoljanak.

„Amikor hazaérnek, jusson eszükbe a saját családjuk. Vegyenek elő egy régi fényképet, és időzzenek el mellette. Olvassanak el egy régi levelet. Legyen türelmük leülni az idősek mellé, és hallgassák meg a történeteiket. Azokat a tárgyakat pedig, amelyeket szeretettel adnak át önöknek, őrizzék meg. Ha ezt megtesszük, az garancia arra, hogy az utánunk következő nemzedékek is emlékezni fognak ránk. Mert az emlékezés nem visszapillantás, hanem felelősség” – mondta Maier-Orosz Judith.

A megnyitó részeként a közönség megtekintette Orbán Katalin, a Kolozsvári Televízió archív felvételeiből összeállított filmjét, amely az Orosz család tagjait, sportteljesítményeit és közösségi örökségét mutatta be.

Az ünnepség Zakariás Ágota kurátori ismertetőjével zárult, amelyet Román Eszter olvasott fel. A kurátori szöveg a család képzőművészeti gyűjteményének kialakulását, a gyűjtés több nemzedéken át öröklődő szenvedélyét, valamint az emlékszoba összeállításának szakmai szempontjait ismertette.

Az Orosz-emlékszobát ezt követően hivatalosan is megnyitották a nagyközönség előtt, amely a 17. Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt – 11 és 19 óra között – tekintheti meg a Farkas utca 8. szám alatt található emlékszoba, amely a Kolozsvári Magyar Szalonban zajló események alatt nem látogatható.

A Kincses Kolozsvár Egyesület sajtóirodája