Ünnepélyes nyitógálával vette kezdetét augusztus 17-én a 17. Kolozsvári Magyar Napok. A Kolozsvári Magyar Opera nagytermében megtartott eseményen Gergely Balázs, a rendezvénysorozat főszervezője, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Kollai István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium határon túli magyarokért felelős helyettes államtitkára, valamint Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke köszöntötte az ünneplő közönséget. Az est folyamán Maier-Orosz Judith vehette át a Kincses Kolozsvárért-díjat, a nyitógálát pedig a Kallós Zoltán születésének századik évfordulója előtt tisztelgő ünnepi táncelőadás zárta.

A 17. Kolozsvári Magyar Napok idei jelmondata – „Tárt kapukkal” – egyszerre meghívás és vállalás: a következő napokban Kolozsvár történelmi terei, templomai, udvarai, múzeumai és kulturális intézményei újra megnyílnak a város lakói és vendégei előtt. A rendezvénysorozat több tucat helyszínen közel hatszáz programmal – kiállításokkal, könyvbemutatókkal, történelmi sétákkal, színházi és irodalmi eseményekkel, tudományos előadásokkal, családi programokkal, valamint népzenei, komoly- és könnyűzenei koncertekkel – várja a közönséget.

Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke beszédében az idei mottó jelentését bontotta ki. Mint fogalmazott, a kapu nem pusztán elválaszt, hanem kapcsolatot is teremt: „A kapu – így a Kolozsvár történelmi címerében és a Kolozsvári Magyar Napok jelképében megjelenített kaputorony is – egyszerre választ el és köt össze. Határt húz, megvéd, de átjárást is teremt. Megmutatja, mi van odabent, és lehetőséget ad arra, hogy ami odabent érték, az kijusson a külvilágba.” A főszervező a Kolozsvári Magyar Napokat olyan közösségi vállalásként jellemezte, amely nemcsak a múlt értékeit gyűjti és mutatja fel, hanem a város jelenét és jövőjét is alakítja. Kiemelte: a múlt személyes emlékei elvihetők a világ bármely részére, Kolozsvár jövője azonban csak helyben teremthető meg. „A jövő Kolozsvárját nem lehet becsomagolni. Azt csakis itt lehet megélni. A múlt emlékezetére alapozva itt lehet építeni, itt kell gyarapítani. Ehhez pedig nyitott kapuk kellenek. Olyan kapuk, amelyeken átlépve minden jó szándékú ember szívesen látott. Aki érdeklődik, aki segíteni, hozzátenni akar valamit ahhoz, amit közösen építünk. A tornyok mellé házakat. A terek mellé életet. A tegnapot a holnappal összekötő hidakat. Terek, tornyok, tegnapok mellé házak, hidak, holnapok. Ez a mi felelősségünk” – hangsúlyozta. 

Gergely Balázs szerint Kolozsvár legnagyobb kincse nem tárgyakban vagy épületekben, hanem a város szellemiségében rejlik: „Ha valóban van valami, amit kincses Kolozsvárnak nevezhetünk, akkor éppen ez az: nem egy ládáján gubbasztó fösvény város, amely féltve őrzi kincseit, hanem egy szabad szellemű közösség, amely nyitott kapuin keresztül képes kisugározni mindazt, amit örökölt, amit megőrzött és amit maga teremtett. Nem szórja szét balgán az örökségét, de nem is hagyja magát kifosztani. Tudatosan hat, segít, gyámolít, összefog és összetart.” A főszervező köszönetet mondott a mindenkori magyar kormányzatoknak, a helyi önkormányzatoknak, az intézményeknek, a mecénásoknak, az önkénteseknek, valamint mindazoknak, akik az elmúlt tizenhét évben támogatták a Kolozsvári Magyar Napokat. „A város a kapuin keresztül él. A nemzet pedig a kultúráján keresztül adja tovább önmagát. Ezért hát: tárt kapukkal a múltunk felé, hogy legyen mit megőriznünk. Tárt kapukkal egymás felé, hogy legyen kivel megosztanunk, és tárt kapukkal a jövő felé, hogy legyen mit továbbadnunk” – zárta beszédét Gergely Balázs.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mára szervesen beépült a város és az erdélyi magyar közösség életébe: „Tizenhét év után a Kolozsvári Magyar Napok már nem kísérlet és nem akármilyen rendezvénysorozat. A Kolozsvári Magyar Napok szervesen beépült Kolozsvár idejébe, az erdélyi magyar közösség ritmusába és a Kárpát-medence kulturális térképébe. Az állandóság részévé vált. De ez az állandóság mégsem válhat puszta megszokássá. Minden megnyitó alkalmával újra fel kell tennünk a kérdést: mit akarunk megmutatni magunkból, mit szeretnénk továbbadni, és kiket hívunk magunk mellé?” Hozzátette: a „Tárt kapukkal” jelmondat egyszerre önmeghatározás, meghívás és vállalás. A kapu azt jelzi, hogy a közösségnek van otthona, ugyanakkor ebbe az otthonba másokat is szívesen fogad. Toró T. Tibor felidézte, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári csapata cselekvő szerepet vállalt az első Magyar Napok megszervezésében. Mint mondta, az akkori kezdeményezés azóta kinőtte alapítóit, és közös erdélyi magyar üggyé vált. „A Magyar Napok egyik legfontosabb eredménye, hogy soha nem valamely szervezet kizárólagos ünnepe lett. Sokkal nagyobb dolog történt: a közösség egésze magáénak fogadta el. Büszkék lehetünk arra, hogy ott voltunk a kezdeteknél. De még büszkébbek lehetünk arra, hogy a kezdeményezés kinőtte alapítóit és közös erdélyi magyar üggyé vált.” Az EMNT ügyvezető elnöke szerint a rendezvénysorozat Kolozsvár közterein természetessé és mindenki számára átélhetővé tette a magyar jelenlétet. Megmutatta, hogy sok tízezer ember úgy töltheti meg a várost, hogy nem valami ellen, hanem kulturális öröksége és kollektív identitása felmutatásáért gyűlik össze. „A Kárpát-medencei magyar egység sem egyformaságot, egyszínűséget jelent. Öntudatos, saját hagyományaikból építkező élő közösségek szövetségét jelenti, amelyek felismerik egymásban a közös nemzet részeit. A sajátosság méltóságának fel- és elismeréséből így lesznek igazi erős nemzetrészek és a közöttük kialakuló szinergikus kapcsolattól lesz egységes és erős nemzet. A Kolozsvári Magyar Napok ezt nem elméletként hirdeti, hanem találkozások, alkotások és személyes kapcsolatok formájában teszi megtapasztalhatóvá” – fogalmazott Toró T. Tibor. Beszéde végén arra biztatta a közönséget, hogy ne csupán nézője, hanem résztvevője és továbbadója legyen mindannak, ami a Magyar Napokon megszületik. „Legyen Kolozsvár ezekben a napokban ismét az, amire történelme és szellemi öröksége kötelezi: erdélyi műhely, magyar találkozóhely és Európára nyitott város. A fővárosunk. Lépjünk át a jelképes kapun úgy, hogy pontosan tudjuk, honnan érkeztünk. Találkozzunk másokkal úgy, hogy közben önmagunk maradunk. Ünnepeljünk úgy, hogy az ünnep elmúltával több bizalom, több kapcsolat és több cselekvő erő maradjon utánunk” – mondta Toró T. Tibor.

Kollai István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium határon túli magyarokért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében a rendezvénysorozat Kárpát-medencei jelentőségét méltatta. „A Kolozsvári Magyar Napok másfél évtized alatt Erdély és az egész magyar közösségi élet egyik meghatározó találkozóhelyévé vált. Olyan találkozási ponttá, amely évről évre megtölti Kolozsvár tereit, utcáit, templomait és kulturális intézményeit. Olyan esemény, amely egyszerre szól az itt élőkhöz, valamint a külhon, az anyaország és a diaszpóra magyarságához” – fogalmazott. Kollai István ezt követően Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter köszöntőjét tolmácsolta. A miniszteri üzenet szerint a Kolozsvári Magyar Napok mottója egy önazonos és mások felé fordulni képes közösség alapállását fejezi ki: „A tárt kapu egyszerre jelent biztonságot és nyitottságot. Annak a közösségnek a gesztusa, amely tisztában van önmagával, ismeri értékeit. Ezért nem fél attól sem, hogy megmutassa magát, találkozzon másokkal, meghallgassa és ő maga is megszólítsa a körülötte élőket.” A köszöntő hangsúlyozta: az erdélyi és valamennyi külhoni magyar közösségre partnerként kell tekinteni, a közös jövőt meghatározó kérdésekről pedig velük együtt kell gondolkodni. „Az erős magyar közösségek helyben születnek meg és helyben maradnak életképesek: családokban, baráti társaságokban, iskolákban, egyházközségekben, kulturális intézményekben, egyesületekben, vállalkozásokban és helyi közösségekben. Magyarország feladata az, hogy ezeknek a közösségeknek biztos partnere legyen, és segítsen megőrizni azt a szabadságot és intézményi hátteret, amelyben megélhetik kultúrájukat, nyelvüket és saját jövőjükről maguk dönthetnek.” Az üzenet a párbeszédet, az érintett közösségek bevonását és egymás megértését nevezte a magyarságpolitika alapjának. „Az összetartozás nem jelent egyformaságot. És nem jelentheti azt sem, hogy egyik magyar megmondja a másiknak, hogyan kell magyarnak lennie. Nem lehet ugyanis egymás ellenében összetartozni. Bízom benne, hogy ez a gondolat nemcsak ezeknek az ünnepi napoknak, hanem a következő évek közös gondolkodásának is egyik alapelve lehet.” A köszöntő szerint a Kolozsvári Magyar Napok ereje abban rejlik, hogy az összetartozást kézzelfogható és közösen megélhető tapasztalattá teszi: régi ismeretségeket elevenít fel, új kapcsolatokat teremt, és zenével, beszélgetéssel, élettel tölti meg Kolozsvár tereit.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke Kolozsvár történelmi címerét felidézve kezdte beszédét. Mint mondta, a város története a nyitottság története is: Kolozsvár évszázadokon keresztül teret adott a tudásnak, a kereskedelemnek, a művészetnek és a szabad gondolatnak. „A tárt kapu az önbizalom jele is. Kaput az tár szélesre, akinek van otthona, tudja, mit őriz odabent, és van mit megmutatnia másoknak. Nem fél, de megmutatja, hol van a küszöb. A határ. Aki ismeri a saját történetét, érti és szereti a saját kultúráját, rendelkezik a történetmesélés képességével, az kíváncsian és bizalommal tud mások felé fordulni. És biztos abban, hogy ha másokat beenged, ő maga nem lesz kevesebb.” Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarságnak nem kell választania önazonosság és nyitottság között: „Megmutatjuk, kik vagyunk, mit alkottunk, mit őriztünk meg és mit szeretnénk továbbadni. Megmutatjuk, hogy honnan jövünk, és azt is pontosan tudni véljük, hova tartunk, mely irányba fordítjuk ama bizonyos szekér rúdját. A Kolozsvári Magyar Napok immár tizenhetedik alkalommal pontosan ezt teszi. Nem zárja be a magyar kultúrát egyetlen ünnepi hétbe, hanem kitárja azt az egész város előtt. Megtölti magyar szóval a tereket nem azért, hogy bárkitől elvegyen valamit, hanem hogy gazdagabbá tegye azt a várost, amely mindannyiunké.” Az RMDSZ elnöke külön kitért arra, hogy a Kolozsvári Magyar Szalon létrejöttével a Magyar Napok nyitottsága immár egész évben működő otthont is kapott. Személyes kolozsvári kötődéséről szólva úgy fogalmazott: „Az otthon nem föltétlenül az a hely, ahonnan soha nem indulunk el. Az otthon az a hely, ahová van miért visszatérnünk. Ahol tudjuk: a kapu mindig nyitva marad előttünk.” Beszéde végén Kelemen Hunor köszönetet mondott Gergely Balázsnak, a Kincses Kolozsvár Egyesület csapatának, az önkénteseknek, a támogatóknak, az intézményeknek és mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvénysorozat megvalósításához.

Maier-Orosz Judith kapta a Kincses Kolozsvárért-díjat

A nyitógála kiemelkedő pillanataként Maier-Orosz Judith vehette át a Kincses Kolozsvárért-díjat. A Kincses Kolozsvár Egyesület az Orosz család szellemi örökségének hű ápolásáért, a Kolozsvári Magyar Szalon létrehozásával a város kulturális életének gazdagításáért, valamint a kultúra és a sport szolgálatában végzett példamutató mecénási és közösségépítő tevékenységéért adományozta számára az elismerést.

Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója méltatásában felidézte Maier-Orosz Judith kivételes sportpályafutását. Az egykori országos bajnok, válogatott úszó és csúcstartó több évtizedes kihagyás után tért vissza az uszodába, majd hatszoros szenior világbajnok, Európa-bajnoki érmek, országos bajnoki címek és rekordok birtokosa lett. Teljesítménye ugyanakkor nemcsak az érmek számáról szól, hanem a fegyelem, a kitartás, az újrakezdés és az életkort legyőző akaraterő példájáról is. „Az Orosz család története Kolozsvár történetének is része. A tudomány, a művészet, a sport, az oktatás és a közéleti szolgálat több nemzedéken át kapcsolódott össze ebben a családban. Jutka néni pedig a család utolsó élő tagjaként nem csak megőrizte ezt a rendkívüli hagyatékot. Ennél sokkal többet tett: úgy döntött, hogy közkinccsé teszi” – hangzott el a méltatásban. Az Orosz Alapítványnak köszönhetően jöhetett létre a Farkas utcai Bethlen–Nemes-házban a Kolozsvári Magyar Szalon, amely egész évben beszélgetéseknek, előadásoknak, kiállításoknak, kamarazenei esteknek és személyes találkozásoknak biztosít otthont. A kulturális térben kapott helyet az augusztus 15-én megnyitott Orosz-emlékszoba is, amely a család és vele együtt Kolozsvár történetének különleges fejezetét mutatja be.

Kallós Zoltán öröksége zárta a nyitógálát

A megnyitóünnepség záróakkordjaként a „Szállj el, madár…” – Kallós Zoltán öröksége című produkciót láthatta a közönség. Az előadást Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza igazgatója, a produkció zenei rendezője és szerkesztője vezette fel. A Kincses Kolozsvár Egyesület és a Hagyományok Háza közös szervezésében megvalósult, dalból, táncból és emlékezetből építkező színpadi utazás a száz esztendővel ezelőtt született Kallós Zoltán előtt tisztelgett. Az előadás nemcsak felidézte, hanem életre is keltette azt a népzenei és néptáncos örökséget, amelynek összegyűjtéséért, megőrzéséért és továbbadásáért Kallós Zoltán egész életében dolgozott. A produkció azt mutatta meg, hogy az általa megmentett dalok, táncok és történetek ma is megszólítanak, közösséget teremtenek, és tovább élnek a következő nemzedékek művészetében. A Mihályi Gábor rendezésében és koreográfiájával színpadra állított előadást a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara mutatta be, szólót énekelt Kubinyi Júlia, Somogyi Eszter és Hetényi Milán. A Kallós Zoltán születésének századik évfordulójához kapcsolódó ünnepi produkció méltó módon kapcsolta össze a nyitógála két meghatározó gondolatát: a megőrzött örökséget és azokat a tárt kapukat, amelyeken keresztül ez az örökség továbbadható.

A 17. Kolozsvári Magyar Napokkal kapcsolatos további tudnivalók megtalálhatók a www.magyarnapok.ro oldalon, valamint a rendezvénysorozat közösségimédia-felületein. A Kincses Kolozsvár Egyesület sajtószolgálata
[email protected]
Facebook  | Youtube  | Instagram