A 17. Kolozsvári Magyar Napok első kulturális eseményei között a Lélekharang című tárlat megnyitója is fontos helyet kapott a programban. A ,,nagy kívülálló” szerepet felvállaló festőművész munkássága során népének emlékezete felé fordult vissza, személyesen is megszólítva ezzel azokat, akik megtekintik műveit.
A Bánffy-palotában berendezett Művészeti Múzeum igazgatója, Lucian Nastasă-Kovacs a lelkes, családias hangulatban elvégzett közös munka után nagy örömmel vezette fel a helyszín idei első magyarnapos kiállításait. Ezek közül először a Lélekharang című, Györkös Mányi Albert-emlékkiállítást mutatták be, amelyet Kós Katalin, Szebeni Zsuzsanna és Portik Blénessy Ágota kurátorok közös igyekezetének köszönhetünk
„Jelen kiállításunk célja e szimbólumokban és értelmezésekben oly gazdag, ugyanakkor igazán látványos képi világ minél szélesebb körben való bemutatása és újabb, talán kevésbé ismert fóluszpontjainak kiemelése” –hangsúlyozta a megnyitón a tárlat anyagával kapcsolatban Portik Blénessy Ágota társkurátor.
Szerinte a Lélekharang cím egyszerre hordoz magában ünnepélyes és melankolikus érzéseket, a harang hangja ugyanis mindig firtat, emlékeztet, Györkös Mányi Albert műalkotásainak olvasatában pedig a gyemekkor visszhangját és a belső emlékezet megszólalását is jelképezi. Képei általában egy olyan belső világ emlékét idézik, amelyet sokan elveszettnek hittek.
„Ő a nagy kívülálló szerepkört vállalja magára töretlenül, egyedi látásmódjával. Nem előre néz, ahogy az akkori ideológia megkövetelte az emberektől, hanem visszafordul saját népe értékei fele és nem akar erről semmiképpen megfeledkezni, hiszen az öntudatosodás nehéz folyamata az, amit felvállalt és amit mások felé is sugárzott” – osztotta meg az alkotó látásmódjával kapcsolatban Szebeni Zsuzsanna.
A Kolozsvári Művészeti Múzeum, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékház és a Kincses Kolozsvár Egyesület közös szervezésében megvalósuló tárlatot részekre oszották a kurátorok, amelyek közül az első a művész mindennapi sétáinak különböző állomásait, a kolozsvári épületeket, templomokat, helyszíneket elevenízi meg emlékezetfoszlányokként.
„Györkös Mányi Albert városképeinek különlegessége az, hogy nem a látvány teljességére törekszenek, nem feltétlenül azt kívánják bemutatni, amit a régi Kolozsvárból láthatunk, hanem azt, amit egy helyből megőrzünk magunknak” – tette hozzá az elmondottakhoz Portik Blénessy Ágota
Emelett külön részt szenteltek a kurátorok Györkös emberi sorsokat sejtető portréinak, amelyek különlegességét az adja, hogy nem mondanak el mindent, az arcokat ugyanis a művész nem dolgozta ki teljesen, a nézők fantáziájára bízva a kiegészítést. A tárlat utolsó egysége Kalotaszeg köré épül. Ezeken a műveken természet és az ember egymásra simuló jelenléte mellett érezhető az idillt és szépséget megtörő elromlás is, még inkább erősítve azt a személyes hatást, amelyet a festőművész többi műve láttán is érezhetünk.
Gebe Zoltán