Nyitott szemmel | Hét vörös bástya – fejezetek az erdélyi szászok múltjából és jelenéből

Meghívottak: Rab Irén kultúrtörténész, publicista; Jakabházi Réka egyetemi oktató, kutató; Szenkovics Enikő műfordító.
A beszélgetősorozat nyári kiadásának házigazdája: Laczkó Vass Róbert.

Siebenbürgen – így nevezik németül Erdélyt. Hét város, a hét erődített, szászok alapította erdélyi város után, Erdély címerében is rájuk utal a hét vörös bástya. Német telepesek a 12. század közepétől több hullámban érkeztek Erdélybe, a gyéren lakott déli területet kapták meg a királytól (Királyföld), ezt kellett benépesíteniük, felvirágoztatniuk és természetesen részt vállalniuk a határvédelemben is. Sajátos, nyugati mintájú városi kultúrát hoztak magukkal, templomaikat erődített falakkal, városaikat megerősített falrendszerrel vették körül. II. Andrástól kiváltságlevelet kaptak, a 16. századtól pedig már Erdély három bevett nemzetének egyikévé váltak. Nyelvük, evangélikus vallásuk és kultúrájuk elkülönítette őket a magyar, a székely, és a román lakosságtól. 1918-ban Erdély Romániával való egyesülését támogatták, Trianon mégis a szászok kálváriájának kezdete. Az identitását 750 éven keresztül megőrző (mert megőrizhették) 250 ezres szász közösség az elmúlt száz év alatt pár ezerre, mérhetetlen méretűre zsugorodott. „Nyitott szemmel” azt járjuk körül, mi volt és mi lett a szászokkal a magyar vs román együttélés során. A múltat a kultúrtörténész szemével, a közelmúltat és a jelent az irodalom segítségével.