Mondják, az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. Vannak olyanok, akik hosszú lépésekben indulnak neki ennek az útnak, par exemple a Longstep zenekar, akik jóllehet csak a tavaly augusztusban alakultak, mostanáig játszották már Budapesten, Tusványoson, a kőszegi Tranzit fesztiválon és ma délután a Kolozsvári Magyar Napokat is elárasztották a flower power-rel.
 

A Farkas utcai színpad előtt összegyűlt tömeg igazolta az elméletemet, miszerint mindenkinek megvan a maga hippi-korszaka. A Woodstock-hangulat megteremtéséhez kötelező Hendrix, Led Zeppelin és Rolling Stones dalok mellett – Hollai-Heiser Ádám énekest mellesleg ezennel kinevezzük a nemzet Jaggerének, még József Attila verssel is készültek a fiúk.

Az Ain’t no sunshine-ra a nap is előbukkant s nem tudjuk, az öreg Billy mit szól hozzá, de a Tetovált lány alatt Ádám azt üvöltötte a mikrofonba: „csapat csak egy van: a vasutasok!” Ezt a rajongótábor egyébként külön tapsviharral jutalmazta. Mellettem az egyik parlamenti képviselő érdeklődik: „Te, az Demeter Szilárd ott a basszusgitárral?” Aztán amikor a Stairway to heaven alatt említett személy fuvolát ragad, akkor bennem is megfogalmazódik a kérdés: „Te az ott…?” Igen, ő az ott. Stumpf Andrisról csak annyit, hogy újságíróként is elég tökös, de ahogy napszemüvegben szólózik, arról szobrot lehetne mintázni Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
 Azt tudjátok amúgy, mit mond a rokker, amikor meglátja a szent jobbot? Erek-yeah. A koncert után kettő dolog világos előttem: vannak azért még hippik ezen a vénhedt, lomha bolygón, és bármennyire meglepő, jófej értelmiségiekből is akad egy pár. Jó, István is király, de ezek a csávók. Na ők. (ruszpéter)