A Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület az Ökumenikus Segélyszervezettel közösen adománygyűjtést hirdet az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt nehéz helyzetben élő kárpátaljai iskolás gyerekek javára.
A szemerkélő eső a teraszról felkerget az emeletre, falról lógó, csábos lábak és szájak, cigarettafüst között mutatkozik be tehát az erdélyi fiatal irodalom néhány képviselő-művelője. Karácsonyi Zsolt, a Helikon irodalomi folyóirat főszerkesztője és a Magyar Napok alatt zajló Helikon-estek házigazdája köszönti az egybegyűlteket (de törve nem), akik arra kíváncsiak, hogy milyen szövegeket is ír az a bizonyos Y-generáció. A négyből három szerző ugyanis már a rendszerváltás után, egyikük pedig nem kicsivel előtte született. Valamennyiüknek valamilyen módon közük volt/van a bölcsészkarhoz, ezt rendszerint felvállalják vagy eltitkolják. Két lány és két fiú: Sárkány Tímea és Ugron Nóra, valamint André Ferenc és Kulcsár Árpád (jó ez a dzsenderkorrekt felosztás) olvas fel és válaszol Horváth Benji üdítően friss moderátori kérdéseire.
Benji a Helikon rendszeres ifjúsági mellékletének (A nagy Kilometrik) új szerkesztője, és ez az egygenerációjúság, vagyis a tény, hogy kor- és pályatársaival beszélget, oldott hangulatot teremt. A jelenlévő szerzők történetesen mind költők, fel is olvasnak jópárat verseikből, majd néhány kötelező kört futva (ki-miért-honnan jött) arról beszélgetnek, hogy mit jelenthet az írás a mai fiataloknak, miért haldoklik az erdélyi slam poetry, mikortól számítjuk a metamodernet, kinek milyen viszonya van az iróniával vagy éppen a hazugsággal, és így tovább. Tetszik a beszélgetés lazasága, jó a szerzőket szövegeiken túl, emberként is megismerni – már amennyire azt egy kocsmai irodalmi délután megengedi. Sorok és strófák között telik az első Bulgakovos irodalmi délután.
Szöveg: Kovács Bea.
Fotó: Farkas Zita