A hazájukért életüket áldozó aradi vértanúk szeretteinek emlékére készült szabadtéri kiállítást megnyitja.
A kiállítás kezdeményezője: Molnár-Bánffy Kata.
A tárlat újszerű témát dolgoz fel: az 1849-es aradi vértanúk szeretteinek állít emléket. Nőknek és gyermekeknek, akik egy életen át hordozták férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között. A nagyméretű pannók egy-egy vértanúfeleség, -menyasszony alakját jelenítik meg, kétnyelvű (magyar és román) felirattal ismertetve életútjukat. A Hernádi Zsolt történész által megírt szövegek rávilágítanak, hogyan hordozták az özvegyek és gyerekeik életük végéig férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között.
„De légy erős, légy nőm, miként én férfiú.” „Nem lehet, hogy ily férfiú hő szerelmének tárgya kicsiny lelkű hölgy lett légyen” – írta Baló Bénjámin óaradi református lelkész gróf Leiningen-Westerburg Károlynénak abban a levélben, melyben férje utolsó óráiról, perceiről számolt be az özvegynek. A magyar honvédség katonai vezetőinek történetében fontos szerepe volt azoknak az asszonyoknak, akik hűségesen kitartottak választottjukkal jóban-rosszban, és akiknek életét szintén gyökeresen megváltoztatta a szabadságharc. A lelkésznek igaza volt, méltó társaik voltak férjeiknek, és legtöbbjük a diktatúra nehéz idején is képviselte azokat az értékeket, amelyekért a tábornokok az életüket áldozták.
A nagysikerű kiállítás a Magyar Honvédelmi Minisztérium Rendezvényszervező Hivatalának megrendelésére készült, és a Balassi Intézet, valamint a Carola Egyesület szervezésében járja be a különböző erdélyi helyszíneket.
