A lélek anyanyelvén
Költészet és zene. Rokonságuk, együttélésük, egymásra hatásuk születésük pillanataitól a jelenkorig közismert – könyvtárnyi eszmefuttatás íródott erről. Csíky Boldizsár zongoraművész és Bogdán Zsolt színművész A lélek anyanyelvén című előadóestjének alapgondolata és indoklása legfőképpen a közös hangulati elem megtalálása és felmutatása.
A feladatot megkönnyítette, hogy a rendelkezésre álló hatalmas repertoárból nem lehetetlen hangulataikban hasonló kisugárzású költői és zenei műveket találni, de megnehezítette az, hogy egy verssort, verset vagy egy zenei gondolatot sokféleképpen lehet értelmezni, átértelmezni, áthallani, vagyis interpretálni.
Ezért a két előadónak stiláris egyeztetést is kellett végeznie, össze kellett hangolniuk saját, kiforrott előadói felfogásaikat, nem volt elég csupán azt tudomásul venniük, hogy melyik vers után milyen zenemű következik. Ezenkívül nem lehetett csupán címek vagy tartalmi elemek alapján kigondolni az egymás mellé rokonítható vers-zene-párokat, a hangulati elem mellett az előadói stílus, sőt, az alkotás korszakának stílusa is közrejátszott.
Rávilágíthat erre egy példa: mi sem természetesebb, hogy – a szerzők kinyilvánított szándéka szerint –, a Radnóti Nem tudhatom című versének Liszt Mal du pays (Honvágy) című zongoradarabja lenne a méltó párja, azonban eltérő stílusuk miatt ide inkább egy, hangulatában odaillő Bartók-mű talál.
Az összeállítás belső logikáját, összetartó erejét a válogatásnak az a szándéka adja, hogy az emberélet korszakainak élményeit a hallgató elé tárja. Így alakult ki a versek sorrendje. Karrierje delelőjéhez érve, az ember visszanéz ifjúkorára, rácsodálkozik felnőtté válására és némi rezignációval tekint saját korára.
