Teatro tascabile di Bergamo (Olaszország)
A Teatro tascabile di Bergamo különlegessége a társulat „csoportszínház” jellege. Munkájuk a tagok közötti interakción alapul: nem egy „társaság,” hanem emberek csoportja, akiknek együttműködése folytatólagos, mindennapi erőfeszítések révén történik. Céljuk a darabok létrehozása mellett az egyedi és független alkotói folyamatok megvalósítása és a folytonos kulturális megmunkáltság nyújtása. A társulat a kültéri/szabadtéri színház területén nemzetközi hírnévnek örvend, ugyanakkor indiai tánccal is foglalkoznak. Renzo Vescovi, a színház alapítója Arnold Haskell brit tánckritikust idézte, aki szerint az indiai tánc „minden táncrendszer közül a legteljesebb és legkifejezőbb.”
http://www.teatrotascabile.org/
Messieur, milyen zavarba ejtő! (Teatro tascabile di Bergamo)
Bianco és Augustus állnak ott – oly kevésre van szükségük: egyszerű ruházat, néhány tárgy, majdhogy semmi technikai kérés. A show ennyi: egy bukfencekből, színlelt szorongatásokból és pofonokból álló dialógus. A beszéddialektus kevert francia és magasröptű olasz, drámai ellentét a bohóc rongyaival és ütésektől zúgó fülével. Csupa ritmikusság és bravúr. Szaltók, anyagi költészet. Bianco és Augustus bohócok, ami akár sajnálatosan hangozhat, vagy túlságosan triviálisnak egy előadás témájaként – nos, csakis azok számára, aki nem látják a komikusság merő összetettségét. Elvégre a színház alapköveiről van itt szó. Ez a két fickó egymást kihasználva és fenyegetve csak saját dolgukkal törődik: de ahogyan a bohócokkal történni szokott, a közönség mintha mellettük állna a színpadon. És bár látszólag lefoglalja őket saját, kinyilvánított utálatosságuk és takargatott engedékenységük, bármely pillanatban felfüggeszthetik mondandójukat, hogy rákancsintsanak az egyik nézőre, vagy kérdést intézzenek egy másikhoz. Bohócokhoz illően még a legcsekélyebb dolgokat is elhibázzák, ám akrobatikus mutatványaikkal kárpótolnak érte.
Jegyár: 15 lej (diákoknak 10).
