Az avatóünnepség istentisztelettel kezdődött a belvárosi unitárius templomban, majd a szobor leleplezésével folytatódott.
Kovács István lelkész, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója nyitóbeszédében nemzetünk fundamentumára építő őseink példájaként említette Dávid Ferencet, aki Kolozsvár szülötte és az unitárius egyház első püspöke.
A Dávid Ferencet ábrázoló szoborról elmondta: „450 év mélyéből, a megformázhatatlan lelket kereste és alkotta meg a szobrászművész, amelyen keresztül megelevenedik a vallásszabadság törvénye.” Hozzátette: minden eszme valóra váltható, ha Istent hívjuk segítségül, és ezt tette Dávid Ferenc is, aki templomot, iskolát épített, és nem elvette, hanem másoknak adta a szabadságot. „Ez a lélek tartja egyben a szétszakíthatatlan hazát, ez a lélek bölcsőt ringat, ettől megfeszítetten dolgozva jövőt álmodunk és teremtünk” – mondta Kovács István.
Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár–Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze prédikációjában arról beszélt, hogy a kitartó emberi munkának mindig van eredménye. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt száz évben a legtöbben nevetségesnek tartották annak a gondolatát, hogy valaha szobrot állíthatnak Dávid Ferencnek, de ez most mégis megvalósult. „Ez a szobor az erőnk záloga. Amikor csüggedés uralkodik el az embereken, unitáriusként úgy tekinthetünk erre a szoborra, mint ami újra bizonyságát adja annak, hogy a hívő szándéknak és emberi munkának meglesz a gyümölcse. Ha hisztek, lesztek. Ha hisztek, leszünk. Ezt mutatja az unitárius egyház példája is. Ne féljetek, mert megsegít az úr” – hangzott el a prédikációban.
Tőkés László, az 1989-es forradalom hőse, református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ünnepi beszédet mondott, amelyben a 450 éves vallási béke-évforduló legméltóbb ünnepének nevezte a szoboravató ceremóniát. „Voltak idők, amikor a felekezeti szembenállás idegenített el egymástól. Rá kell ébrednünk, hogy ugyan annak a törzsnek vagyunk hajtásai és ágai. Egyházaink is egy tőről fakadnak, ezért lehetünk büszkék az egyedüli magyar eredetű vallási felekezetre, az unitárius egyházra” – mondta Tőkés, majd hozzátette: a nemzetünket megosztó békediktátum esztendejében ne csak vér szerinti, etnikai úton keressük az egységet, hanem sokkal inkább a nemzeti összetartozás ökumeniája által, mert a testvérek egyetértése virágoztatja fel a nemzetet. Dávid Ferencet illetően Tőkés elmondta: „a vallásszabadság erdélyi atyja volt ő, akinek fő műve a tordai vallásbéke. Erdélyben egymás vallásos meggyőződését tiszteletben tartották az emberek, századunk viszontagságai során pedig az ilyen eszmék tartották a lelket az erdélyiekben. Az emberek belátták, a hit kérdésében nem a hatóság kardjával, hanem az ige igazságával és a lélek szeretetével kell küzdeni. Merjük remélni, hogy a magyar országgyűlés példáját követve Románia is méltón fogja megörökíteni a vallásszabadság dátumát” – mondta Tőkés László.
Gergely Zoltán szobrászművész az ünnepi istentiszteleten elmondta: nagy kihívást jelentett számára, hogy Dávid Ferencet ábrázoló egész alakos szobrát kellett megformáznia, mert az unitárius egyház első püspökéről nem maradt fenn sem kép, sem pedig a külleméről szóló leírás. A szobrászművész úgy fogalmazott, ennek ellenére a szobornak nem célja megváltoztatni a Dávid Ferencről alkotott képünket. „Ez több és egyszerre kevesebb mint a valóság. Ez nem csak Dávid Ferencet ábrázolja, hanem az egész szellemiségét, és a ránk hagyott örökségét. Az egész alakos szobor az iskola és templom közt hordoz olyan értékeket, amivel a nézők azonosulni tudnak, és ezzel gazdagabb lesz az unitarizmus is” – mondta beszédében az alkotó.
Farkas Emőd, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, Dávid Ferencet követni azt jelenti, hogy szüntelenül törekedünk az evangélium felekezetek fölötti megértésére és megvalósulására. „Erdély a vallásszabadság földje, Dávid Ferenc élete egyetemesen emberi példa is, amellyel a felekezetek fölött áll és a legkarakteresebb erdélyi személyiség. Ő az, akit szeretve tisztelnek, akire felnéznek” – mondta a főgondnok.
A nemzeti himnusz eléneklése után a lelkészek és meghívottak kivonultak a szobor köré, ahol Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke avatóbeszédében rámutatott a kialakított tér és a szobor szimbolikájára: „Ez a hely, ahol állunk, a templom és az iskola mezsgyéjén, egyértelműen beszédes. A templom felől Dávid a kezét nyújtja meghívólag, hogy keresd az Istennel való párbeszédet… Az iskola felőli baljában viszont könyvvel kínál, hogy tanulj, mert csak a kettő összefonódásából születhet élet. Musis et virtutibus jelszava az unitárius iskoláinknak.” Ezt követően az egyházfő és a főgondnok leleplezte Dávid Ferenc egyházalapító egész alakos szobrát. Az áldáskérést követően az egybegyűltek közösen énekelték el a 90. zsoltár első versszakát.
