A Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Endére emlékező vándorkiállítása nyílt meg vasárnap délután a Szent Mihály plébánia Szentegyház utcai kiállítóterében.
Az eseményen részt vevőket Kémenes Lóránt Zoltán főesperes-plébános köszöntötte, aki beszédében említést tett Ady kolozsvári látogatásáról. A költő 1909. június 27-én, egy nyári vasárnap délután érkezett Kolozsvárra gyógykezelésre, és egy hónapot töltött a városban. A főesperes Ady és Kolozsvár kapcsolódási pontjait igyekezett megtalálni, mint mondta, kutakodásában elég kevés fogódzót találva. Három, Lédának írt levélrészlettel kívánta megidézni a Kolozsvárra gyógyulni érkező költőt, akinek akkori állapotát a kiábrándultság, reményvesztettség érzése jellemezte. 110 év távlatából is talán e sorokat suttogná e közösségnek a bezártságot igen rosszul viselő költő: „De, jaj, nem tudok így maradni, / Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak…”. Kolozsvár szívesen fogadta a tárlatot, bízva abban, hogy ezúttal a nagy költő már jól, nem „kórházi körülmények között” fogja érezni magát, fejezte ki reményét Kémenes.
A költőóriás halálának 100. évfordulója alkalmából összeállított kiállítási anyagot Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mutatta be az érdeklődőknek. Mondandójának az Ady Remix 2019 címet adta, melyet három kérdés körüljárására épített. Miért pont Ady? Miért itt és most? Miért pont Ady? Az első és harmadik kérdés csak látszólag azonos, még ha betű szerint ugyanaz is, fogalmazott a múzeumigazgató, aki szerint tízből tíz magyar ember tudja, hogy kicsoda Ady Endre. Szívköltőnek és nem észköltőnek nevezte Adyt, akinek emlékére 7 egységben, 14 táblán hozták létre a vándorkiállítást, idézetekkel, képekkel és korabeli tájékoztató szövegekkel, bemutatva életének legfontosabb eseményeit és állomásait. Család, szülőföld, tanulmányok, a nagyváradi pezsgő élet, szerelem, a hotelszobák otthontalansága, Boncza Berta, háború, a Csucsán töltött hónapok és a költő korai halála mind megelevenednek a kiállított táblákon. A második kérdésre Demeter Szilárd főigazgatói és személyes választ is adott. Elmondása szerint a magyar kultúra kincseit mindehova el kell vinni, ahová hívják a Petőfi Múzeumot, és a hétéves kolozsvári tartózkodása személyesen is érintetté teszi, hogy Adynak, aki hitt Erdélyben, helye van Kolozsváron, a tizedik alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napokon.
„Mit szólna ma Ady?” kezdetű erdélyi vonatkozású elgondolkodtató kérdések közt méltatta a látnoki képességekkel is bíró költőt Demeter Szilárd, aki szerint választ a harmadik kérdésre a költő soraiban találunk: „Kell minden, ami magyarul lelkekhez szól és lelkeket szólaltat meg.” Adytól azt kellene megtanulni, hogy magyarnak lenni természetes – mondta.
A tárlatnyitó végén a közönség soraiból megszólaló idős úr egyik képre mutatva büszkén mondta, hogy Zsóka, akihez vers is született, az ő néhai nagymamája. E gesztus szép példája volt annak, hogy a megnyitók hivatalos köszöntőbeszédein túl ott a személyes, családtörténeti emlékezet, mely az irodalomkönyvekből nem ismert részletekkel sokszor közelebb hozza a múltat a jelenhez, a kiállított anyagot az érdeklődőhöz.
A kiállítás augusztus 29-ig tekinthető meg, naponta 10–17 óra között.
Albert Bea
