Rendhagyó előadásnak lehettek szem- és fültanúi azok, akik ellátogattak a BBTE Magyar Történeti Intézetébe, ahol Fodor János történész Metál-váltás. Rockzene a szocializmustól a rendszerváltás elejéig címmel tartott múltidézést. A főként magyarországi rock- és popzenére koncentráló előadás átfogta a kádári Magyarország sorsának alakulását, és korabeli slágereket is elhangoztak.
Fodor elmondta, hogy Kelet-Közép-Európába minden stílusirányzat késve érkezett meg, ez a rockzene területén is jól kimutatható. „A korszak tele van sztorikkal, narratívákkal, és mindenekelőtt nagyon emberi” – fogalmazott. A szocialista rendszerben, ahogy az élet minden területén, úgy a rockzene esetében is teljes mértékben hiányzott a versenyhelyzet. A Wilpert Imre, Erdős Péter és Boros Lajos által irányított Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a későbbi Hungaroton kis kapacitással működött, túltermelésre nem volt lehetőség, előre meghatározták, hogy milyen műfajban milyen zenekarok hány darab lemezt adhatnak ki. Ez visszás helyzetet eredményezett, hisz az eladások határozták meg, hogy melyik lemez lesz arany vagy platina.
A szocialista kultúrpolitika terméke a TTT (Tiltott, Tűrt, Támogatott) volt, egy bizottság határozta meg, hogy ki és milyen feltételekkel juthat lemezszerződéshez. „A zenekarok közel 90 százaléka a tűrt kategóriába tartozott, azonban a TTT képlékeny halmazként működött. Számos összetevő befolyásolta a lemezszerződéshez jutást, kompromisszumok sokaságától függött, hogy kit jutalmaztak például külföldi fellépés lehetőségével, ha már lemezszerződéshez nem juthattak” – magyarázta a történész. A hatóságok a rockzenét a lázadás műfajaként azonosították, a zenészeket erkölcstelennek, nyugati befolyás alatt állóknak vagy egyszerűen ellenségnek bélyegezték. A műfaj népszerűségének előretörése viszont új helyzetet teremtett, ami a hatalom és a zenekarok részéről is kompromisszumokat követelt meg.
A műfaj magyarországi születése idején korlátozottak voltak a professzionális művészeti tevékenységek lehetőségei, menedzserek hiányában találékonyságra és elmés megoldásokra volt szükség a koncertszervezés, felszerelések és hangtechnika, hangosítás terén. A nyolcvanas évek közepéig nem vagy csak mértékkel lehetett hangsúlyozni a nemzeti jelleget a szövegekben. Az enyhülés első jelentős megnyilvánulása az István, a király rockopera bemutatása volt a Királydombon, 1983-ban, amelyet hosszadalmas egyeztetések előztek meg. Egy másik jelentős nemzeti jellegű alkotás a P. Mobil Honfoglalás című hattételes szvitje volt, amelyet először 1978-ban mutattak be az Ifjúsági Parkban. A P. Mobilnak egyébként nem jelenhetett meg a Piros, metál, zöld vagy a Transsylvania című száma, előbbit Nem érhet baj, utóbbit Metálmánia címmel jelentették meg, a későbbiekben mindkét verziót játszották.
A titkosszolgálatok egyik fő működési területe a rockszíntér volt, számos együttes érvényesülését befolyásolta, hogy mit jelentettek róluk a beépített ügynökök. Tucatnyi zenészt szerveztek be, közülük a két legismertebb Vikidál Gyula, a P. Mobil, Dinamit, P. Box zenekarok énekese, és Som Lajos, a Piramis basszusgitárosa. Vikidál pozitív fényben tüntette fel például Nagy Ferót, akinek az aktáit olvasva egy igazi szocialista ember képe rajzolódik ki. Schuster Lórántról, a P. Mobil zenekarvezetőjéről viszont negatívumokat emelt ki, és valótlanságokat is állított, amiből hátránya származhatott az együttesnek.
Ha késéssel is, de Magyarországon is megjelent a heavy metal. A Moby Dick, Pokolgép, Ossian érvényesülését nagymértékben elősegítették a nagy külföldi metalzenekarok – Iron Maiden, Motörhead – magyarországi fellépései, amelyeken a magyar bandák előzenekarként szerepeltek. A nyolcvanas évek vége felé, a nosztalgiahullámot meglovagolva megjelenik az új retró és a lakodalmas rock, az élő zenekari megnyilvánulások kezdenek háttérbe szorulni. A korszak sztárjai a Hungária, Dolly Roll. A nyolcvanas évek nagy rockzenekarai közül többen nem érik meg a rendszerváltást. A vegzálások miatt a korszak két legnagyobb hatású gitárosa Radics Béla és Bencsik Sándor öngyilkosságba menekültek, a Beatrice már 1981-ben feloszlik, mivel nem jelenhetett meg lemezük, később újjáalakulnak. De a Piramis, az ős-Edda, a Karthago és a Dinamit is feloszlik a zenekari kémia megszűnése és különböző szakmai, emberi okok miatt.
A rendszerváltáshoz közeledvén a punkok, az úgynevezett negyedik nemzedék követel helyet magának a zenei palettán. Míg a rockzenekarokkal a hatalom tudott tárgyalni, és kompromisszumképesek voltak, addig a punkoknak nagyon is megfelelt a tiltott, közellenség státus. A CPg, az ETA, a Kretens, a Tizedes meg a többiek, a QSS, az Agydaganat, az Aurora dalszövegeikben hevesen bírálták a szocializmust. A Közellenség veszprémi banda tagjai szovjet tisztekre támadtak, a tagokra átlagosan két év börtön várt, az Aurora énekes külföldre szökött. A punkok mellett az alternatív rockzenekarok megjelenésének időszaka volt a nyolcvanas évek második fele, ekkor válik ismertté az URH, Kontroll, Európa Kiadó.
A rendszerváltás után megváltozott zenei környezet nehéz helyzetbe hozta a nyolcvanas éves rockzenészeit. Ki-ki a lehetőségei – szövegírás, média, vendéglátózás, nosztalgiazene, stúdiózás – szerint kereste a boldogulást. Az örök túlélő a Bikini, aki a rendszerváltás zenekaraként, röntgenképeként is aposztrofálható – mondta Fodor János. Dalszövegeikben lépten-nyomon tetten érhető a korhangulat, a közvéleményt foglalkoztató kérdések. A Bikini volt az első magyarországi zenekar, amelyik a rendszerváltás után Erdélyben koncertezett. Két teltházas temesvári koncertjük bevételeit a forradalom áldozatainak hozzátartozói számára ajánlották fel. A rendszerváltást követő években számos rockzenész kihasználta az ismertségét, és különböző politikai formációkban próbálták ki magukat.
