Kerekasztal-beszélgetésre invitáltak az 1568 Sátor szervezői pénteken a Farkas utcába. A beszélgetés A Notre Dame-i torony ára címszó alatt volt meghirdetve, témája pedig az európai társadalom belső értékválsága. A meghívottak Vitus Bubluk István és Dávid István református lelkipásztorok, őket Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész kérdezte.
A Notre Dame esete csak úgynevezett szimbólumként, metaforaként szolgált a beszélgetés apropójául, Rácz Norbert elmondta, azért ezt a címet kapta a programpont, mert feltette magának a kérdést, hogy vajon Európa ugyanúgy ég-e, mint a Notre-Dame – ez szolgáltatta a kiindulópontot.
Vitus Bulbuk István szerint Európa ambivalens: tettünk sok jót, de ugyanakkor rosszat is, ez feszültséget generál, s ami ebből létrejön, az Európa. Emellett azt is elmondta, értéknek tartja, hogy Európában van igényesség a kultúrára, gazdag szellemi örökséggel rendelkezünk. Ezzel szemben, „ha megnézzük a történelmet és a háborúkat, tudunk rettentő dühösek és indulatosak is lenni” – fogalmazott. Dávid István hozzátette: a történelmünk azt mutatja, hogy vidámabbnak és felelősségteljesebbnek kellene lennünk.
Rácz Norbert arra is kíváncsi volt, hogy a meghívottak szerint van-e válság, krízis most Európában. Dávid István kiegészítette a kérdést: a krízis szavunk valójában egy orvosi szakszó, ebben az állapotban pedig nem a beteg, hanem az orvos volt. Ez egy olyan szituációt jelentett, amelyben az orvosnak fontos, azonnali döntést kellett hoznia. Elmondta, szerinte nem baj, ha kicsit krízisben van Európa, ugyanis ebből az látszik, hogy döntéshelyzet van, és felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért. Vitus Bulbuk István csatlakozott: a felejtés idejét éljük, és elfelejtünk párbeszédet folytatni egymással. Csak akkor tudunk valóban kommunikálni, ha úgy ülünk le egymással, hogy kíváncsiak vagyunk arra, amit a partner mondani akar. Ha egy beszélgetés végén egyetértés születik, akkor az azért van, mert a felek közösen jutottak el a megoldásra. Vitus Bulbuk István szerint ezt a fajta párbeszédet sem a szüleink, sem a nagyszüleink, sem a gyerekeik és unokáik generációja nem alkalmazza.
Dávid István úgy véli, problémát jelent az is, hogy nincs érzékenységünk, nem vagyunk vevők a gazdasági különbségek elismerésére, mindig azt hisszük, nekünk a legrosszabb. Nehezen oldunk meg maguntól problémákat, segítsen mindig más rajtunk, legyen valaki, aki vezet, mondja, merre menjünk, ezzel hárítjuk el magunkról a felelősséget. Szerinte egy tekintélyvesztett társadalomban nagyobb az esély arra, hogy zsarnok vezetőket válasszunk. Ha nincsenek olyan emberek, akik áldozatokat vállalnak, könnyen visszatérhetnek a totalitárius rendszerek is.
A meghívottak egyetértettek abban, hogy Európának szüksége lenne olyan emberekre, akik készek áldozatokat hozni és mindent bevállalni a jó cél érdekében. A hallgatóság szerint amíg nem szűnik meg a félelem és kétségbeesés, amíg nem tudjuk a valódi történelmi hátterünket, addig ördögi körforgásban maradunk. Dávid István szerint az is jó megoldás lenne, ha nem vennénk magunkat túlságosan komolyan, tudnunk kellene örülni és nevetni. Szerinte a humor olyan isteni ajándék, amely a földi dimenziókon túlmutat. Vitus Bulbuk István hozzátette: az egymásra mutogatás helyett jó lenne ugyanennyi önkritikát is gyakorolni és megtanulni azt is, hogy annak a beismerése, ha hibáztunk, nem feltétlen gyengeség, „az erő az erőtlenség által mutatkozik meg” – vallotta.
