Eltelt egy újabb esztendő, és az év végi számadás, az ünnepvárás jegyében idén sem maradhatott el a Kincses Kolozsvár Egyesület évzáró rendezvénye. Immáron hat éve az egyesület – változó időpontokban és keretek között – köszönetet mond mindazoknak, akik évről évre töretlen bizalommal és lelkesedéssel segítik Erdély legjelentősebb kulturális seregszemléjének megszervezését. Ennek jegyében alapították meg a Kincses Kolozsvárért-díjat, melyet olyan személyiségeknek és szervezeteknek ítélnek oda, akik és amelyek példamutató erőfeszítéseket tettek és tesznek Kolozsvár magyar közösségének támogatása, valamint kulturális és közösségi javaink gyarapítása érdekében.
Az egyesület nevében Gergely Balázs egyesületi elnök, Szabó Lilla ügyvezető igazgató és Székely István alapító tag vasárnap este, ünnepélyes keretek között, illusztris meghívottak, illetve Kolozsvár kultúrapártoló magyar közönségének jelenlétében nyújtotta át az elismerést az idei két díjazottnak, Balog Zoltán lelkipásztornak, miniszterelnöki biztosnak, az emberi erőforrások volt miniszterének, illetve dr. Gaal György helytörténésznek.
Gergely Balázs méltatásában a magyar nemzet szimbolikus terei, Kolozsvár főtere, a budapesti Kossuth-tér és a Hősök tere között vont párhuzamot, melyek szerinte külön-külön domborítják ki a hagyományos főterek egy-egy meghatározó funkcióját. Egyazon nemzeti közösség három különböző emblematikus találkozási pontja, társadalmunk alappilléreinek számító funkciókkal, egymást kiegészítve válnak a magyarság összetartozásának jelképévé.
„A Kossuth-teret az Országház – a Szent Korona, a magyar alkotmány és a törvényhozás otthona – a magyar államiság első számú jelképe uralja. A Hősök terét a millenniumi emlékmű, és Zala György monumentális szobrai, a magyar történelem, a nemzet nagyjai – egyszóval a hagyomány – fémjelzik. Harmadikként, de nem utolsó sorban, Kolozsvár főterének központi eleme a Szent Mihály plébániatemplom. Egyszerűsítve: a Templom, az Isten háza. A kereszténység, a keresztény kultúra és értékrend kőből rakott szimbóluma. Külön-külön is monumentális és meghatározó mindhárom, mégsem tökéletes. Valójában akkor teljesednek ki, ha képzeletben összeillesztjük őket. Úgy kiegészítik egymást, tökéletes egységet alkotnak.” – fogalmazott Gergely Balázs. Meggyőződése szerint Balog Zoltán közösségi tevékenysége is ennek összefüggésében értelmezendő, hiszen lelkipásztorként és politikusként egyidőben elvszerű, hűséges és kitartó szolgája közösségének.
„Balog Zoltán az én szememben kétszeresen miniszter és duplán közszolga, aki mérhetetlen alázattal mindig kint tevékenykedik a fórumon, segít, istápol és irányt mutat, s ahol ő áll, ott a hagyomány, a törvény és a keresztény értékrend mindig összeér. Ha rá tekintek, a kolozsvári Szent Mihály templom is felsejlik a budapesti Kossuth téren.” – mondta a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke.
„Kolozsvár kincse az egykori, a most élő, s a jövendő kolozsvári magyarok műve. Ezt támogatni megtiszteltetés.” – fogalmazott köszönő beszédében Balog Zoltán.
Székely István laudációjában Gaal Györgyöt elsősorban polgárként jellemezte, aki családi felmenői, iskolázottsága, hivatástudata és gondolkodásmódja révén még őrzi a kolozsvári polgárság hagyományos értékrendjét. Polgárnak lenni, annak maradni nem volt egyszerű a 20. század második felében, Gaal György ennek ellenére polgárként nőtt fel, magyar–angol szakos középiskolai tanárrá, a Protestáns Teológia oktatójává, elismert irodalom- és helytörténésszé vált. Alaposan dokumentált kötetei Kolozsvár múltjának legmeghatározóbb területeit kutatják: a Házsongárdi temetőt, a hóstáti házakat, a kolozsvári tudományegyetem megalapítását, a város híres szülötteinek tevékenységét, illetve a Brassai Sámuel gimnázium 20. századi történetét. Helytörténeti ismereteit több civil szervezet életében kamatoztatja. A Kolozsvári Magyar Napok keretében levezényelt város- és temetőséták a rendezvény közkedvelt eseményeinek számítanak, munkásságán túlmenően ezért is jár neki az elismerés.
„A számba vehető, mérhető tevékenységen túl ott van azért az ember. A kolozsvári rendezvények állandó részvevője, megfontolt, pedáns gondolataival, kifogástalan megjelenésével. Többen az általa oly sokat kutatott letűnt kor egyik utolsó képviselőjének tartják, pedig meggyőződésem, hogy ő Kolozsvár polgári jövőjének előhírnöke. És ahhoz, hogy az a korszak valamikor valóban eljöjjön, ő nagyon sokat tett.” – zárta laudációját Székely István.
A díjátadót követően A tenkes kapitánya című táncjátékot tekinthette meg a közönség a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában. Az előadás a II. Rákóczi Ferenc Emlékév keretében jött létre a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával, a budapesti Magyarság Háza közvetítésével. „Nagy örömünkre szolgál, hogy a kolozsvári színház és opera épületében mutathatjuk be a produkciót, amely lehetőséget ad arra, hogy újra felfedezzük, és egyben újraértelmezzük múltunkat, általa pedig megerősítsük a nemzetünket összekötő szálakat.” – vezette fel az előadást Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője.
A Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas, kiváló művész által rendezett táncjáték megőrizve a Tenkes kapitánya című 1964-es történelmi kalandfilm legjelentősebb és legszórakoztatóbb epizódjait, hűen idézi fel a kuruc kor legendás személyeit, zenei- és mondavilágát, miközben emléket állít a magyar történelem nevezetes és névtelen hőseinek is.
