Az egyházak átvilágításának témájával folytatódott a Rendszerváltás 30 elnevezésű kerekasztal-beszélgetés a Vallásszabadság Házában.
A romániai rendszerváltás 30 éves évfordulója alkalmából szervezett beszélgetés visszatekintés volt az 1989 előtti időszakra arra vonatkozóan, hogy az egyház milyen szerepet töltött be a közösség életében a kommunizmus idején.
A beszélgetésen dr. Juhász Tamás református teológus professzor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet korábbi rektora, dr. Molnár János, református teológus professzor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense, dr. Nagy Mihály Zoltán történész, a Bihar Megyei Állami Levéltár fő levéltárosa, valamint Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója vett részt, a beszélgetést Farkas Emőd, az unitárius egyház főgondnoka moderálta.
Juhász Tamás arról beszélt, hogy a kommunista rendszer idejében létező magyarságban a kialakított bizalmatlanság és félelem miatt egész gyülekezetek kerültek veszélybe. Kovács István arról mesélt, hogy tudományos alanya volt ennek a korszaknak, akkoriban segédlelkészként dolgozott, ő volt az egyike azoknak, aki a rendszerváltás után szorgalmazói voltak az egyházak átvilágításának. A mostani generáció tagjai nem látnak bele ténylegesen a múlt eseményeibe, ezért fontos minden ilyen jellegű dokumentum kiadása, amely ezt a korszakot közelebb hozza a fiatalokhoz. A beszélgetésen elhangzott, hogy a múlt rendszerben a krisztusi tanítás mellett az egyházak szerepe a közösség életben tartása volt.
Juhász Tamás elmondása szerint ez valójában azt is jelentette, hogy „nem volt olyan erőszakosan Isten ellenes a rendszer, hogy nagy sikerrel hasson az egyházak felszámolására. Az egyházak léte, a misszió, apostolág, a társadalmi és politikai ráhatás, önmagában az egyházak jelenléte, még ha nem is volt szembetűnő, de fontos elem volt a kommunista rendszerrel szemben a magyar közösségek életében. Az istentiszteletek, misék alkalmával a rendszerrel szembeni ellenállás egyik papi trükkje az volt, hogy a Biblia tanítását hozzá igazították az embereket foglalkoztató kérdésekhez. Úgy hirdették az igét, hogy a sorok közt benne szerepelt a totalitárius hatalommal szembeni narratíva.
Nagy Mihály úgy fogalmazott, a történelem a mi személyes történelmünkből is épül, de az általunk feltárt múlt eseményei mellett elengedhetetlenül fontosak a levéltári források. Az egyházak működését a legjobban a levéltári dokumentumokból lehet megérteni. A kommunista kiadványokból több titkosszolgálati szervnél vannak iratok, de a legkevesebb irat az egyházi levéltárakban van. Az egyházak és a kommunista rendszer közti összefonódást azért is nehéz tisztázni, mert Romániában kevesen kutatják ezt a korszakot – fogalmazott a történész.
A beszélgetésen elhangzott, hogy a kommunizmus idején az egyedüli hely, ahová száműzték az anyanyelvünk, a templom volt, ami közösségi végvárnak számított. Hiába próbált erre rátelepedni egy ideológia, az egyházat nem lehetett száműzni. Mindezek mellett a közösség megtartása partizántevékenység volt.
Kovács István szerint erőteljes elhatározással lehet túljutni a kommunista rendszer okozta sérelmeken. Könnyű utólag besúgókról és hősökről beszélni, de a kép sokkal árnyaltabb. Ilyen esetben az adott korral szemben fontos az empátia is, meg kell értenünk a sokrétű rendszert, aminek az egyik eszköze a maszatolás, a társadalom atomizálása, a bizalom felszámolása volt.
Molnár János arról is beszélt, kevés egyház vállalta, hogy feltárja a múltját. Ilyen kutatások az ortodox egyházban nem is indultak. „Annyira az elején vannak ezek a kutatások, hogy súlyos hiba lenne bármilyen következtetést levonni. A társadalom nem is nagyon akarja tudni, hogy mi történt. Az átvilágítás egyházpolitikai kérdés. Romániában államhivatalszerű intézménnyé akarták alakítani az egyházakat, ennek érdekében pedig együttműködésre épülő modellt igyekeztek létrehozni. Kérdéses, hogy ebben az állam-egyház modellel kapcsolatban milyen mértékben maradhatott független az egyház. Nagy Mihály szerint az is kérdéses, hogy milyen törvények alapján hozták létre az egyházi átvilágító bizottságokat, amelyek az egyház törvényei alapján jogszerűen működtek, de a világi törvényeknek nem feleltek meg.
A kerekasztal-beszélgetés záró gondolataként elhangzott, hogy az egyházak átvilágítása a megbocsátás szándékéval indult, megbocsátani pedig azt lehet, ami ismertté válik. Azért fontos megérteni az egyházak és a kommunista rendszer viszonyát, mert ezen keresztül meg kell értenünk, hogy miként élték túl az egyházak tagjai ezt a rendszert. „Ha sötét szakadéknak látszik ez a korszak, az egyházak pallót képeztek, amin az értékeket át lehet örökíteni. Nem akartak az egyházon belüli tagok hősök lenni, csupán a rendelkezésre álló eszközökkel harcoltak a fennálló rendszerrel szemben” – zárta a beszélgetést Kovács István.
