Az Államvédelmi Osztály és a Securitate viszonyáról, a rendszerváltozás során a hatalmát átmentő és magát pozicionáló állambiztonsági szervek szerepéről, sportról és családról beszélgetett Deutsch Tamás és Szilágyi Zsolt.
1989-ben, 30 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon, augusztus 21-én tartoztatták le Csehszlovákiában Deutsch Tamást. A jelenleg az Európai Parlament képviselőjeként tevékenykedő egykori sportminiszter, a Fidesz alapító tagja, a MOB elnöke arról mesélt, hogy milyennek látja a 30 évvel ezelőtti magyarországi rendszerváltozást jelenleg. A beszélgetésen, melyet Szilágyi Zsolt, a Néppárt külügyi és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője moderált, szóba került a román és magyar rendszerváltozás közötti párhuzam, az akkor titkosrendőrségek szerepe és az Európai Unió nemzetállamainak egységét veszélyeztető internacionalizmus.
A beszélgetés elején Deutsch elmesélte a Csehszlovákiában ’89-es tüntetéseken megélt eseményeket, amely során börtönbe került. Az elmúlt harminc év fontos történéseit kiemelve Deutsch a következőket mondta: „ez a harminc esztendő azt jelenti, hogy 1989-ben lettem édesapa. Október 7-én született az első gyermekem, Dávid. Ez volt a felnőtté válásom első éve. Az ember az élete során 2-3 alkalommal válik felnőtté. Jog szerint 18 éves korban, majd amikor édesapává válik, és amikor a saját házát felépíti. A 89’ óta eltelt időszakot azért könnyű visszaidézni, mert a legfontosabb, hogy mi is történik a gyermekeimmel” – mondta az öt gyermeket nevelő édesapa.
A politikus ’89-ben Kerényi György és Német László társaságában részt vett a részt az augusztusi prágai néma ellenzéki tüntetésen, ahol a „Virággal jöttünk, nem tankkal” szövegű transzparenseket készítettek. „A csehszlovák határon feltartóztatták az embereket, de ezzel párhuzamosan zajlott a páneurópai piknik. Nem volt határellenőrzés, békésen el lehetett autózni Prágáig. Naivak voltunk, a tapasztalatlanság miatt azt gondoltuk, hogy elképesztő erőt mutató prágai demonstrációk olyanok, mint a magyarországi ’89-es demonstráció. Ilyet csinálni Prágában a biztos börtönbüntetést jelenti. A szovjet kultúra háza előtt tartóztattak le, 1989. augusztus 21-én. Kilenc éjszaka és tíz napig voltam fogvatartott. Kezünk, lábunk össze volt bilincselve, így vittek a tárgyalásra. Ennek végén bűnösnek mondtak, de csak pénzbüntetésre ítéltek, és kitiltottak Csehszlovákiából. 1990 januárjában Václav Havel átadta a kegyelmi döntéséről szóló okiratot. Akkor joghallgató voltam, de rájöttem, hogy bentlakóként egészen más ez az intézmény” – mondta a politikus.
Deutsch a Securitate és az AVO viszonya kapcsán kifejtette, sok a hasonlóság és a különbség is a két ország politikai rendőrsége között. „A Securitate öröksége sokkal súlyosabb, mint az Államvédelmi Osztályé Magyarországon. Ilyenek a mély állam narratívája, amelyet a sajtón keresztül erősítenek fel Romániában.” Hozzátette, Romániában összekeveredtek az üldözők és üldözöttek. „Azok is kaptak forradalmár igazolványt, akik a barikád másik oldalán álltak” – mondta a politikus.
Deutsch Tamás szerint 1989-90-ben tudatos lépéssorozat kapcsán a titkosszolgálat belső emberei a pozíciójukat, a hatalmukat próbálták átmenteni. Ezt a módszert alkalmazta 1989-ben a Securitate, amelynek emberei arra a döntésre jutottak, hogy a politikai szervezetbe be kell épülni, és ezen az alapelven 1989 decemberétől kezdve minden politikai befolyással rendelkező szervezetbe masszívan beépültek.
Deutsch kifejtette, az AVO keretén belül működő 3-as főcsoport főnökség csak részben alkalmazta ezt. „Ezek az emberek azért lettek oda beépítve, hogy megfelelő infókkal rendelkezzen még 90 elején is a kommunista titkosrendőrség. A Fidesz azért maradt ki ebből, mert nem számoltak azzal, hogy be fog jutni a parlamentbe ’90 után. Ez a szerv ekkor már nem a politikai hatalom megtartásában gondolkodott, hanem abban, hogy a gazdasági és egyéb rétegekben olyan pozíciókat fogjon meg, amelyen keresztül a politikai és közéleti döntéseket masszívan befolyásolni lehet. Ez az a történészi munka, ami ilyen rossz érzéseket hoz felszínre. Titkosszolgálati projektként jöttek létre rádiók, szerkesztőségek, akik a 3-as főcsoport főnökség fedett ügynökei voltak. Ezen keresztül a ’90 utáni magyar közélet döntésbefolyásoló szereplője maradt ez a hálózat.
Szilágyi Zsolt kitért arra, hogy ’89-ben Magyarországon és Romániában volt forradalom, most pedig az EU-ban lenne szükség egy ilyen radikális váltásra, illetve az is folyamatosan aktuális kérdés, hogy meg kell-e rendezni az Európai Unió szintjén a kommunizmus perét. Van egy, a magyar politikai elitben egységes múltértelmezés? A baloldal felismeri-e ezt, el lehet-e az EU-ban indítani egy olyan folyamatot, ami a kommunizmus nürnbergi perét hozná?
Válaszként Deutsch azt mondta, ami a kommunizmus európai megítélését illeti, a helyzetet rendkívül nehéznek, néha reménytelennek tűnik, de mégis van az a remény, amit soha nem fog feladni. „Két dolog okozza ezt a nehéz helyzetet. Időben egyre messzebb kerülünk ’89-90-hez képest, de ennek ellenére történnie kell előbb vagy utóbb valaminek, ami tisztázza ezt a helyzetet. Tisztelettel kérdezem, ha náci bűnösöket 2015-ben is el lehetett ítélni, akkor miért merül fel az, hogy 30 évvel ez előtt történtekért ítéletet mondjunk-e? Európában és a világban a szabad világ országai valamilyen módon kiegyeztek a kommunista hatalmak országaival. Mindez nem szabad azt jelentse, hogy az EU közös értékválasztásai mentén közösen elhatárolódunk a náci bűnöktől, de ez az ítélet a kommunista bűnökkel szemben nem létezik” – mondta a politikus.
Deutsch úgy véli, jelenleg Európa legnagyobb problémája Közép-Európából látszik a legjobban: az Európára leselkedő legnagyobb veszély az internacionalizmus, ami a közös együttműködés elemét akarja feloldani. Ennek az ideológiának az a lényege, hogy „az európai együttműködésben azt a zavaró körülményt, hogy Európában nemzetek vannak, fel kell bontani. Az a történelemhamisító baloldali értékelés hangzik el, hogy Európa legnagyobb szenvedései többek közt a nacionalizmus, a nemzeti egymásnak menetelés okozta” – fogalmazott a Fidesz alapító tagja.
Szilágyi Zsolt kérdésre, hogy a sport milyen új lendületet adott Európában, illetve milyen esélyeket nyújt a fiataloknak, és ezen keresztül hogyan befolyásolja a mentalitásukat, az MTK elnöke elmondta, a ’80-as évektől teljesen megváltozott pozitív irányba a világban az, ahogy a sporthoz mint társadalmi jelenséghez a polgárok közössége viszonyul. A sokak sportjának nemcsak klasszikus egészségmegőrző szerepe van, hanem a szociális funkciója is erős. A szociális kirekesztettség ellen leginkább a sport által lehet tenni. Hátrányos helyzetben lévők társadalmi felemelkedése a sport által képzelhető el leginkább. Ez a sportnak az a funkciója, amit a ’80-as években a világon mindenhol felismertek. Napjainkban a sportot tévesen sokan ideológiai kérdésnek tekintik – összegezte Deutsch.
