Kiállítások a törökvágási templomban

A vasárnap reggeli ökumenikus istentisztelet után két kiállítás is megnyílt a törökvágási Makovecz-templomban. Essig Kacsó Klára Kalotaszeg képekben című tárlatát Egyed Emese nyitotta meg, ezt követően Bibza Gábor esperes Nemes András Csaba Szürreál vagy valóság? című kiállítását „indította útjára”.

A két kiállítás merően eltérő, egymás szöges ellentétei, Essig Klára munkái a templom előterében kaptak helyet, míg Nemes András Csaba alkotásai az egyházközségi tanácsteremben. Az előbbi kellemes, nyugodt hangulatot áraszt, meleg, vidám színekkel, míg a második ennél jóval „nyomasztóbb”, futurisztikus, sötétebb hangvétellel bír.

A Kalotaszeg képekben tárlatot Egyed Emese nyitotta meg, aki beszédének az Ideálteremtő látás címet adta, utalva Essig Klára kiállított munkáira. Elmondta, őt először a képek derűs színvilága ragadta magával. A művésznő munkáiról így vallott: „a színek varázsát, mint a napelem a fényt, elraktározza az emlékezet. A látvány megörökítését csak a belső látványokon át valósíthatja meg ceruzája, ecsete”. Hozzátette: a képeken Essig Klára sajátos világa, egy időtlen idő elevenedik meg a színkavalkádban. Fiatal és dinamikus személyeket látunk, akik reményt keresnek a világban.

Ezzel szemben a Szürreál vagy valóság? már a címével azt üzeni, hogy a kiállítás szemlélője is egy idő után elgondolkodik: vajon mi a valóság és mi csupán képzelt? Nemes András Csaba bevallotta, ezek az alkotások az ő elméjének szüleményei, amelyek sokszor nem kedves figurák, hanem robotok, futurisztikus bogarak, kevert biológiai lények. Bibza Gábor nyitóbeszédében elmondta, Nemes András Csaba alkotásain érződik Salvador Dalí impressziója is – fő témája az ember hatása a környezetére, teremtett lakóhelyére. Alkotásaiban jelen van a géntechnika, robotika, biológia, a digitális forradalom és az emberek ezzel való együttélése is. Nemes András Csaba így vallott a kiállításról: ez nem egy szép kiállítás, „aki szépet akar látni, ne hozzám jöjjön”, majd hozzátette: ha az alkotások megnézése után valaki mégis marad, az azt jelenti, őt igazán érdekli ez a téma, hiszen a művek a néző elé tárják azt a talán nem is olyan távoli jövőt, ami ránk vár, ha nem teszünk a környezetünkért, egymásért, magunkért.

Tompa Réka/ KMN-press