Szombaton délután az Artwise divatbemutató és képzőművészeti kiállításon jártunk, ahol az erdélyi divat és képzőművészet alkotásait és ezek összefonódott termékeit is megcsodálhattuk. Az Artwise csapatával már tavaly találkozhattunk a magyar napokon, idén pedig a kiállítás mellett divat témájú beszélgetésekre is várták az érdeklődőket. A szombati esemény mindenképp egy színes és egyedi pontját képezte a magyar napoknak, hiszen a hét tervező (Király Emőke, Bocskai Gyopár, Marcian Beatrice, Jakab Andra, Larcher Nóra, Höncz Lilla, Vass Aranka) ruhaalkotásai után olyan koprodukciókat csodálhattunk meg, melyekben összekapcsolódott a képzőművészet és a divat egy-egy festmény, grafika és egy ruhadarab egymás mellé helyezésével.
A divattervezőket Tamás Endre mutatta be, elsőként Király Emőke idén végzett divattervező időtálló kollekcióját tekinthettük meg. A minimalista ruhadarabokat a „kevesebb több” elve alapján készítette a divattervező, a klasszikus ruhadarabokon identifikálva a fölösleges dolgokat és kiiktatva azokat. Bocskai Gyopár egyedi készítésű bőrcipőket hozott a kifutóra. A modellek sima fekete ruhákat viseltek, így teret adva a különleges, több föld tónusú bőrdarabból készített cipőknek. Marcian Beatrice kollekciója tökéletesen illett a Bocskai Gyopáré után, hiszen nála fókuszban a fekete ruhák voltak: maszkos modellek vonultak fel a különleges kivágású ruhákban. Ráadásul a ruhák vonalait elegáns gyöngyök emelték ki, még egyedibbé téve azokat.
Jakab Andra bőr és tüll kombinációjával lepte meg a nézőket. Három ruhát készített, melyek a fekete-lila színeket ötvözték főleg, és igencsak találó volt az egy néző által elejtett „enyhén introvert lilaság” kifejezést. Szolid és közben mégis figyelemfelkeltő alkotások töltötték be a teret. A következő divattervező, Lachner Nóra pedig saját bevallása szerint is introvert kollekciót állított a közönség elé. A ruhái különlegessége, hogy ipari termelés után megmaradt anyagoknak ad új életet, ezeket használja fel merész formájú ruhái megalkotásában.
Höncz Lilla a ’90-es évekbe repített vissza mindenkit: blues ihletésű darabjaival az X generációt idézte meg. A színes-mintás darabokat ráadásul egy kis softrock zenére vonultatták be, és a 8 ruhadarabbal a leggazdagabb kollekcióvá is vált. A divatbemutatók sorát Vass Aranka zárta, aki az alkotófolyamatkor inspiráló személyes élményekből merítkezik. Kiegészítőkkel bővítette a ruhadarabokat, táskákat is társított a bátor anyagválasztást tükröző színes, bravúros darabokhoz. Mindenik egy külön világot idézett a nézők elé.
A divatbemutatót követően a képzőművészet és ruhadarabok összhangját csodálhattuk meg. Elsőként Benedek Tímea Ágnes alkotását tekinthettük meg, mely tökéletes Tódor Tamás festményéhez, hisz mindkettő az ember és természet kapcsolatára épít. A divattermék érdekessége az volt, hogy nem funkcionális, egy bábun került a festmény mellé. Következőként Kurjatkó Orsolya ruhájában sétált egy modell Fekete Eunika képe mellé, a kettőben a közös a szín-és mintavilág, illetve mindkettő a bennünk élő gyermeket szólítja meg. Vass Aranka és Gagyi Botond alkotásai színben, hangulatukban jól passzoltak egymáshoz, Marcian Beatrice pedig Szabó András gépet ábrázoló képe mellé társított egy igencsak illő szürke, metálos beütésű ruhát. Bocskai Gyopár a Bába István festményén látható mezítlábas lányra „húzott cipőt”. Kurjatkó Orsolya és Kalabér Tímea alkotásai pedig tökéletes színösszhangban voltak egymással. Larcher Nóra és Leontel Gabriella is a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem hallgatóiként tanultak, előbbi divattervezést, alkotásaiban pedig az újrahasznosítást helyezi előtérbe, utóbbi pedig grafikát, és ebben a kiállításban jól egymásra találtak alkotásaik. Jakab Andra Máté László festményéhez készített egy ruhát, mindkettőn a vörös szín dominált. Kurjatkó Orsolya és Ioan de Moisa is színekben dolgoztak össze.
Gödri Csilla
