A családi erőszak, az eltitkolt múltbéli események és a gyerekkori kilátástalanság ölt benne sajátos alakot.
Megnyitotta kapuit a 7. Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivál a kolozsvári Bánffy- palotában, amelynek idei témája a család, és az ezen belül az elkendőzött, de egész életre alantasan kiható erőszak, gyerekkori sérelmek, a család életét meghatározó tragédiák, amelyek közös ebéd, az ünnepi vacsorák alkalmával és a ritka találkozásokkor is a felszínre kerülnek. Az idei fesztivált Palimpszeszt címmel szervezték meg, amely a generációról generációra továbbadott, a gyermekkorban megélt élményekben és az ezekben gyökerező viselkedési mintákra is vonatkozik – a cím pedig kiemelten is találó, hiszen a palimpszeszt olyan pergamen, amelyről az eredeti írást eltüntették, hogy új szöveget írhassanak rá.
A megnyitón elhangzott, hogy a családi történetek feltérképezésére idén 24 képzőművész vállalkozott, a kiállítás az Origó Egyesület támogatásával valósult meg. Ezek a kolozsvári kortárs művészeti alkotások a jelenkori társadalmunk és a családon belül egyénileg megélt személyes történetek pontjai, amelyet külön tapasztaltunk meg, de ezek az élmények mégis kollektíven hatnak vissza a közösségünkre. Ahhoz, hogy a családi asztalnál zajló történetek, a szőnyeg alá söpört témák és az eltitkolt, de évek alatt szertartásszerűen felfedezett események formát öltsenek, a hétköznapokban tapasztalt személyes narratívákhoz fordultak a művészek. „Ezek olyan beszélgetéseket örökítenek meg, amelyek otthon a konyhaasztalnál hangzottak el, és amelyek sok variációban jelentek meg ezen a kiállításon” – mondta a megnyitón Jakab Attila, az Origó Egyesület tagja. Az alagsorban kiállított alkotások olyan tárgyaknak adnak másodlagos értelmet, amelyek a hétköznapi életben is elkerülhetetlenül körülvesznek bennünket, ezen keresztül elsősorban meghökkentik, majd elgondolkodtatják a szemlélőket. Ilyen az alkotásokban megjelenő párkapcsolati kettősség, amelynek a megszépített valóságtartalma mögött málló vakolat rejlik. Ilyen részei a változásnak azok a kopott bútordarabok, amelyek idővel a rendeltetésüket elveszítve térelválasztó elemmé redukálódtak, de mégis értékesek, mert a családi emlékezés részévé váltak. A 7. Mimesis sajátos kísérlet az emlékezésre, amely azt bizonyítja, hogy „identitásunk képlékeny, és nem más, mint folyamatosan újraszerveződő élettörténet”.
