Megjelent a Kincses Kolozsvár Kalendáriumának nyolcadik kötete, amelynek bemutatója szombaton délután volt a Bánffy-palota udvarán.
Az esemény kezdetén H. Szabó Gyula főszerkesztő elmondta: az idei kötet gazdag, szerteágazó tartalommal bír, ami a szerzők érdeme, kiknek munkáin keresztül megelevenednek Kolozsvár rejtett(nek vélt) terei és történetei. A kalendárium az Ady Endre-emlékévre is fókuszál: foglalkozik a költő kolozsvári kötődéseivel és azokkal a hatásokkal is, amelyeket az erdélyi irodalomra gyakorolt.
A kiadvány Kolozsvár lakónegyedei közül a Donát negyedre helyezi a hangsúlyt, Jakab Márta munkásságának köszönhetően színes bemutatót olvashatunk a negyed lakóiról, és tervezők is mesélnek arról, hogyan álmodták meg hatvan évvel ezelőtt a ma ismert városrészt. Guttmann Szabolcs továbbá fontos urbanisztikai szempontokat mutat be: számára meglepő Kolozsvár gyors fejlődése, és hogy itt megtörténhetett az, hogy egy falu infrastruktúrájába belezsúfoljanak egy kisebb városnyi embert. Hozzátette: lehet, hogy a kolozsvári adminisztrációt nem zavarja, hogy lassan eltűnnek a hegyi ösvények és utak, s azokat felváltják a lakónegyedek. Felteszi a kérdést: vajon ez azért lehet így, mert már egy virtuális ablakon keresztül nézzük az életünket?
Az olvasók továbbá betekintést nyerhetnek a száz évvel ezelőtti mindennapokba, hiszen a kötet a Keleti Újság és Ellenzék című lapokból is elénk tár híreket. Foglalkozik a ’89 utáni időszakkal, ami a kincses város történetében is mozgalmas időszak, hiszen az emberek ekkor tele voltak ötletekkel és tettvággyal, mindenki újságot vagy pártot szeretett volna alapítani – Fodor János ezt az időszakot fejtegeti írásaiban.
„… igyekeztünk (…) ismét élvezetes városnézést kínálni…” – írják a Kalendárium szerkesztői a kiadvány köszöntőjében. Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: szép eredménynek tartja, hogy a Kolozsvári Magyar Napok a tizedik, míg a Kalendárium a nyolcadik kiadásához érkezett az idén.
Tompa Réka / KMN-press
