Ifj. Vastagh Györgyről szóló emlékkiállítást tekinthettünk meg a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt a törökvágási templomban. Vasárnap a kiállítás kurátora, dr. Matits Ferenc művészettörténész tárlatvezetésén vettünk részt. A kiállítás apropóját a szobrászművész születésének 150. évfordulója képezi, és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum jóvoltából valósult meg.
Ifj. Vastagh György Kolozsváron született, 1868-ban, édesapja, Vastagh György portrék készítésével kereste a kenyerét. Az ifjabbik Vastagh Münchenben, Párizsban, Olaszországban, Tunéziában és Egyiptomban is folytatott tanulmányokat. Fontos nemzetközi sikereket is elért, mint például az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon Csikós című szobrát aranyéremmel jutalmazták, az 1911-es torinói világkiállításon is kitüntetést kapott.
Vastagh számára az volt a legfontosabb, hogy az állatokat és az alakokat a lehető legélethűbben tudja megjeleníteni. A művész alkotómódszereiről hiteles adataink vannak, hiszen ezeket ő maga dokumentálta. Pontos és precíz méretadatokkal dolgozott, valósághű, méretarányos, kidolgozott vázlatrajzokat készített, mielőtt hozzáfogott műveinek. Annak érdekében, hogy minél valósághűbben ábrázolhassa az állatokat, az Állatorvosi Főiskola anatómia szakára is beiratkozott. Ahogy a tárlat címe is sejteti, ifj. Vastagh György nem csak állatszobrászattal foglalkozott. Például II. Rákóczi Ferenc szobra is az ő munkája, amelyet 1912-ben avattak fel Szegeden. Az itt ábrázolt táltos spanyol ló, ennek hű másának megalkotásához Vastagh György a bécsi lovarda állatait tanulmányozta. Fontos alkotása továbbá a reneszánsz páncélzatban megjelenített Bethlen Gábor-szobor, amely ma Budapesten, a Hősök terén található. Lyka Károly, Vastagh kortársa így jellemezte az alkotást: „a művész még milliméternyi eltérést sem engedett meg magának. Ehhez a töretlen hűséghez ragaszkodott akkor is, amikor az állatot kombinálta emberekkel, például az Európa elrablásán vagy Rákóczi Ferenc lovasszobra bronzművén”.
Vannak, akik úgy vélik, Vastagh a hiperrealizmus előfutára volt, mivel képes volt rá, hogy megjelenítsen pillanatnyi mozzanatokat, állapotokat, a néző egy kiragadott momentumot lát, azonban a művész sokszor érzékelteti akár az egész cselekménysorozatot is a szobor mögött.
