A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának Pompilius Teodor termében hallgathatta meg számos érdeklődő Fehér Andrea előadását, mely a 18. századi nőkkel kapcsolatos büntetőeljárások kutatásának eredménye. Az egyetem ezen kara harmadik alkalommal része a magyar napoknak, jó alkalomnak tartják ezt arra, hogy megmutassák, milyen munka is folyik az egyetem falai között.
Fehér Andrea egy éve tanít a BBTE-n, előadásai, ha fele ennyire érdekesek, mint ez volt, diákjai már irgalmatlanul szerencsésnek mondhatók. A tanárnő vicceskedve indít. Rácsodálkozik a nézőszámra a konkurencia ellenére, elmondja, hogy valamilyen oknál fogva mindig nagy érdeklődés fogadja a nőkkel, továbbá a női bűnözéssel kapcsolatos előadásait. Hogy az alapok meglegyenek, először elmeséli, miképpen zajlottak a bírósági tárgyalások abban az időben, hogy mik voltak a leggyakrabban elkövetett bűncselekmények (tételesen: lopás, ivás, káromkodás, paráznaság, boszorkányság és gyermekgyilkosság), illetve hogy ezeket legtöbb esetben a Biblia alapján bírálták el.
Ha tekintettel vagyunk is a 18. századi közmentalitásra, és arra, hogy legtöbb esetben a bírák maguk sem ismerték a jogszabályokat, mivel az esetek többségében a Bibliára, valamint az évszázadok tapasztalatára támaszkodnak, a maguk morbid módon megmosolyogtató valójában, végtelenül megrendítő történeteket kapunk. Kezdjük rögtön ott, hogy ezeket az ügyeket a nők maguk moderálták. Pletykák és rosszmájúság áldozata lehettél hamar, ha szert tettél egy haragosra, még úgy is, hogy a pletyka önmagában bűnnek számított, de ezek még nem is a legtragikusabb történetek. A gyermekgyilkosságok elkövetői például olyan leányanyák lehettek, akik túl hamar estek teherbe, ezt titkolniuk kellett, és mivel determinálta volna a társadalmi lehetőségeiket egy életre, a legszörnyűbb döntést kényszerültek meghozni, és ha ez önmagában nem lett volna elegendő, tudatában kellett lenniük annak, hogy ha az emberek tudomására jut tettük, a legkegyetlenebb módszerekkel fogják őket kivégezni. Tekintetbe véve, hogy az előadás nem volt melankolikus hangulatú, erről ennyit. Terítékre kerültek megmosolyogtató történetek például arról, hogyan is tud éveken keresztül rejtőzködni egy ügyes „boszorkány”, vagy miként hunyt szemet a törvénykezés abban az esetben, ha ezeket a bűnöket esetlegesen férfiak követték el.
Ilyen és ehhez hasonló eseményeknek lehettünk fültanúi, köszönet érte Fehér Andreának, aki nem bagatellizált, nem félt belenyúlni ebbe a kényes témába, ezáltal egy olyan szeletébe nyerhettünk betekintést történelmünknek, amely fölött hajlamosak vagyunk elsiklani.
