Szembenézés a múlttal – megtisztulási törekvések és átvilágítási eredmények Romániában 1989 után címet viselte az a kerekasztal-beszélgetés péntek délután a Vallásszabadság Házában, melyen a Rendszerváltás 30 elnevezésű beszélgetések sorában, a témakör társadalmi és politikai aspektusait járták körül szakértők és az átvilágítással napjainkban is foglalkozók bevonásával. Az esemény meghívottai Csendes László, Eckstein-Kovács Péter és Virgiliu Ţârău voltak. A beszélgetést Szabó László moderálta, aki öt kérdéskörben kereste a válaszokat.
Csendes László szerint, aki 2007–2009 között a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) elnöke, emellett a zenetudomány doktora és az Erdélyi Evangélikus-Lutheránus Egyház főgondoka is volt, Romániában megjelent egyfajta megtisztulási törekvés, volt a társadalom részéről egy katarzisigény, ahogy ő fogalmazott, de a múlt bűneitől való elhatárolódás nem igazán volt jellemző. Az egyházak részéről megindult egy lusztrációs folyamat, mely a legvehemensebben a református egyházban valósult meg.
Virgiliu Ţârău történész, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács alelnöke szerint a legszigorúbb megtisztulás Lengyelországban ment végbe, ahol a kommunista rezsimben magas beosztásban levők vagy a titkoszsolgálatnak dolgozók 10 évig nem tölthettek be funkciót, nem vehettek részt a közéletben. Romániában ez nem valósult meg, a lusztráció abban merült ki, hogy nyilvánossá tették az áldozatokról szóló adatokat, de az elhatárolódás nem történt meg.
Arra a kérdésre, hogy hogyan alakult a diktatúra befolyásos embereinek, titkosszolgálati kádereinek a „karrierje” az 1989 utáni politikai, gazdasági és társadalmi életben, a válaszadók példákat is említve elmondták a képletet. A politikai tőkéből gazdaságit, majd újra politikai tőkét kovácsolva alakultak a hasonló életpályák, melyet a jogilag lazán szabályozott privatizácós folyamat könnyedén lehetővé tett.
Eckstein-Kovács Péter sérelmezte, hogy a titkosított adatok titoktalanítását csak az azt elrendelő szerv oldhatja fel, amihez értelemszerűen nem fűződik érdeke, és ez a Bíróság hatáskörébe kellene kerüljön, hogy a feltárási folyamatok időben is lerövidüljenek.
A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy a szekusdossziék elérhetőségével történt elmozdulás a feltárás irányába, de hozzávetőlegesen 15 éves a lemaradás, melyet egyrészt a hatalmas nagyságú irathalmaz is magyaráz, de számos esetben tetten érhető a bürökratikus időhúzás is, mely időben nagyon meghosszabbítja a folyamatot. Mindannyian osztották a nézetet, hogy a múlttal való megbékélés és emlékezet irányába társadalmi szinten a kultúra és művészet bevonásával is szükségszerű és hatékony tenni, filmek, írások születésével, beszélgetések, konferenciák szervezésével, melyek az új generációk történelemismeretét is szolgálják.
