Augusztus 17-én mutatta be a Vallásszabadság Házában Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész, a kicsit több mint egy éve elhunyt erdélyi magyar költőnk, Kányádi Sándor, életművéből megalkotott A néma hang, amit ki kell ejtenünk című verses-zenés előadását.
Hatalmas érdeklődéssel fogadta a közönség a duó immáron nyolcadik közös előadói estjét, melyben ezúttal Kányadi Sándor versei kerültek színpadra, a lehető legigényesebb tálalásban. Laczkó Vass Róbert életét, elmondása szerint, középiskolás kora óta kíséri Kányádi munkássága, életfelfogása. Ezek és sok más személyes kötődés, valamint Kányádi verseinek zeneisége nyújtottak táptalajt az előadás elkészítéséhez, mely személyesség szembetűnő (inspirációs forrás többek között a Vannak vidékek verslemez, melyen a költő maga mondja el verseit). A végtelenül sokszínű alkotást gondosan összeválogatott szöveg és legalább annyira minőségi zeneiség jellemzi, zenei palettáján nagyszámban fellelhetőek különböző műfajok, a jazztől a blueson át népzenei motívumokig, ugyanakkor a versek gyors egymásutánja is jobbnál jobb történeteket eredményez, hallhatunk gondolatokat a versről, mint önkifejezési formáról, történeteket halálról, szeretteinkkel való kapcsolatokról, hallhatunk szerelemről, az erdélyi kisebbségi sors történeteiből, és még sok minden másról. Az est részét képezik továbbá Kányádi némely műfordításai (például: Jiddis dalok), mivel ezek is szerves részeit képezik az amúgy is gazdag életműnek. Mindez látható és hallható egy rendkívül dinamikus együttes tolmácsolásában. Laczkó Vass Róbert azt mondja, azért alkotnak jó páros Szép Andrással, mert mindketten elfogadóak, egyikőjük sem erőltet a másikra semmit, ami annak kényelmetlen lenne. A hatás nem marad el, nem egy nézőt lehet hallani önfeledten tapsolni egy jól sikerült tangó után, meghatottan szipogni egy-egy gondolaton.
Az előadás újra látható lesz szeptember 14-én, akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, annak bátran ajánljuk figyelmébe!
