Könyvbemutatóval indították szerdán a Bánffy-udvar programsorozatát a 11. Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt. A Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent Teleki Sámuel peregrinációs naplója című kötetet Lázok Klára, Egyed Emese és H. Szabó Gyula mutatták be.
Teleki Sámuel feljegyzéseit Deé Nagy Anikó foglalja össze és helyezi keretbe a kötetben. H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója elmonda: sajnos a könyvbemutató – csakúgy, mint az idei Kolozsvári Magyar Napok – a koronavírus árnyékában szerveződik, ezért biztonságosabbnak látták, ha a 80. életévét betöltött szerző, Deé Nagy Anikó nem vesz részt az eseményen. Spielmann Mihály, a Teleki Téka nyugalmazott főkönyvtárosa betegség miatt kénytelen volt lemondani a szereplést, így helyét Egyed Emese irodalomtörténész vette át.
Lázok Klára, a Teleki Téka főkönyvtárosa elmondta, megtiszteltetés számára, hogy részt vehet a kötet bemutatóján. Úgy fogalmazott, Deé Nagy Anikóra és Teleki Sámuelre példaképként tekint, munkásságuk meghatározták a gyermekkorát és felnőtté válását is. Hozzátette, szerinte a két példaképének közös vonása, hogy emberfeletti akarattal végezték munkájukat. Lázok Klára a kötet megvalósulását isteni kegyelemnek nevezte, a Deé Nagy Anikóval való közös emlékeit felidézve pedig elmondta, hogy rá a „mosolygós könyvtáros néniként” emlékszik. Kiemelte, hogy a szerző derűlátásával, gyors és operatív hozzáállása révén mindig abból építkezett, ami rendelkezésére állt, és igyekezett minden lehetőséget megragadni.
Egyed Emese kifejtette: a napló azért fontos, mert a szerzői üzennek a jövőnek, az írás ajándékával kötik össze azokat az embereket, akiket foglalkoztatnak az értékek. Az útinapló Teleki Sámuel peregrinációjának, tanulmányainak négy évét foglalja össze, 1759 és 1763 között. Egyed Emese elmondta: Európában ebben az időben a peregrinációnak nem csupán az új ismeretek megszerzése volt a célja, hanem az emberi kapcsolatokról, viselkedési normákról szerzett tudás is hasonlóan fontos volt.
A könyv Deé Nagy Anikó tanulmányával indít és két kisebb naplóra tagolódik. A naplójegyzetek végén Teleki Sámuel „vegyes” bejegyzéseit olvashatjuk, amelyekben többek között bölcs mondásait, intelmeit, élményeit, életfilozófiáját olvashatjuk, de a Bánffy Ágnessel, majd később a Bethlen Zsuzsannával való szerelmi kapcsolatainak részleteibe is beavat.
Egyed Emese megjegyzi, hogy Teleki Sámuel peregrinációs naplója a többi hasonló feljegyzéshez képest talán más, de inkább a kiegészítő viszonyukra szeretné felhívni a figyelmet: ezek az írások források, amelyek összekapcsolódnak. A napló forrásanyagként is szolgál a 18. századi könyvbeszerzés és szállítás procedúrájáról, az Európa különböző városaiban zajló mindennapok, oktatás, egyetemi élet milyenségéről, és a korabeli főúri, fejedelmi udvarokba is elkalauzolják az olvasót Teleki Sámuel feljegyzései. A legfontosabb különbség a többi peregrinációs munka és a Teleki-napló között az, hogy az utóbbi inkább az életmódbeli, társadalmi kérdésekre és a kapcsolatrendszerre helyezi a hangsúlyt: a színházi előadásoknál inkább a páholyokban ülő emberekről és viszonyrendszereikről ír, mint magáról az előadásról. Ehhez a példához tette hozzá viccesen Lázok Klára azt, hogy Teleki feljegyzései akár 18. századi Facebooknak is nevezhetők.
H. Szabó Gyula a bemutató végén elmondta: az elhangzott információk csak kis morzsák ahhoz képest, ami a kötetben megtalálható. Arra buzdította az érdeklődőket, hogy vegyék kezükbe a kötetet, és augusztus 19-21. között látogassanak el a könyvvásárra is a Farkas utcába.
A Bánffy-udvarban az elkövetkezendő napokban sok más esemény is vár a magyarnapozókra, csütörtökön több könyvbemutató is lesz: többek között a Kincses Kolozsvár Kalendáriumát, André Ferenc új könyvét, a Bújócskaversenyt és Killyéni András Földszint, 39-es terem című kötetét is bemutatják.
Tompa Réka