Forró nyári este a Szamos parton óriási tömeggé alakultak a sportcsarnok előtti színpad köré felvonult baráti társaságok, családok és kíváncsiskodók. A RocKolozsvár maraton bizony megmozdította a kincses város lakóit szombat este.
Miközben kerestem én is a megfelelő helyem a közönségben, bele-bele hallgattam a beszélgetésekbe és mindegyik egy-egy meghatározó pillanatról szólt, amikor Tankcsapda dalok zúgtak a háttérben. Nem csodálkozom, hiszen több évtizede adnak okot a bulikon arra, hogy kiszabadítsuk vadabb oldalunkat, elzenélik azokat a gondolatokat, amelyeket talán nem merünk kimondani, s talán ez az egyik indoka annak, hogy a legváltozatosabb közönséget láttam egyszerre kiáltani azt, hogy "az élet a legjobb méreg".

Kezdve a régi rockerektől, a város vezetőségén, az irodalmárokon, egészen a virágos ruhás tinilányokig és a sajtósokig mindenki ott volt, s ha nem a hajukat rázták, akkor legalább a lábfejükkel dobbantottak a nyers igazat daloló tankok akkordjaira, mert mindenkiben van egy – lehet rejtett – terrorista, mindenkit üdvözölt a pokol is, mindenkinek nyomta valami a szívét, az élet súlya, a világ gondja és mindenki kereste már balra a második ajtót.

Nem kell rajongónak lenni, nem kell acélbetétes bakancs és fekete poló sem, elég a szövegekkel azonosulni, elég a bulivágy, elég a gitár, a dob és a jól ismert rekedt hang, akivel együtt énekelünk, mert mindenkiben ott van a rock and roll rugója. (Veres K. Réka)