Első alkalommal játsszák Erdélyben szabadtéri nagyszínpadon A Csárdáskirálynőt.
Az operett-statisztikusok szerint nincs egyetlen perc, amikor a Föld valamelyik pontján föl ne csendülne – színházban, koncerten, filmen, tévében vagy rádióban – Kálmán Imre valamelyik népszerű melódiája. Kétségtelen, hogy legtöbbször A Csárdáskirálynő dallamai hangzanak fel, mellyel a zeneszerző kiérdemelte az első helyet kora vezető operettkomponistái között. Nem véletlenül játszották az 1915-ös premier helyszínén, Bécsben 533 estén át, majd söpört végig a mű Európán: az I. világháború ellenére azonnal bemutatták Svédországban, Finnországban, Lengyelországban, Oroszországban, Olaszországban, majd Budapesten 1916 novemberében, s végül eljutott egy esztendővel később a New York-i Broadwayre is. Kálmán muzsikájáról az angol szövegkönyvet készítő P. G. Wodehouse nyilatkozta: „A Csárdáskirálynő nemcsak e tehetséges magyar ember művei közül emelkedik ki, hanem egyenesen minden idők legjobb zenéje!”
A történet egy reménytelennek látszó szerelemről szól. Edvin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeumcsillagért, de arisztokrata családja ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot. A szülők mindent elkövetnek, hogy fiukat visszacsalják Bécsbe, hogy ott a neki megfelelő leányzót, Stázi komteszt válassza élettársául, ezért Vereczky Szilviának, a sanzonettnek New York-i szerződést intéznek. Ám a szerelmesek érdekében szövetkezik a kedves, bolondos Bóni gróf, az orfeum főpincére, Miska és ikertestvére, Alfonz, a Lippert–Weilersheim-ház főkomornikja, valamint Feri bácsi, Bóni orfeumi barátja. Főleg ő mozgatja a szálakat: a pár jövőjének érdekében még egykori szerelmét, Edvin édesanyját is hajlandó leleplezni.
A cselekmény fonala prózában bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek (zenekari nyitány, közjátékok, áriák, duettek-tercettek-kvartettek, együttesek, kórusok) és a táncjelenetek. A magyar operett az egyetlen Hungarikum értékű színházi műfaj, amely helyet kapott a Nemzeti Értéktárban. Az operett elsősorban a magyaroknak köszönhetően vált ismertté szerte a világon.
A Budapesti Operettszínház előadása – hasonlóan az ősbemutatót követő sikerszériához – a magyar főváros után végigjárta az egész világot. Állva tapsolt a produkciónak Tokió, Róma, München, Amszterdam, Berlin és Tel-Aviv közönsége, Salzburgban, Bukarestben és Prágában pedig koprodukcióban hódított.
A Csárdáskirálynő most végre Kolozsvárra is eljön, hogy egy 120 szereplős, monumentális előadás keretében lenyűgözze a közönséget. A darab szabadtéri, teljes nagyszínpadi felállásban először lesz látható Erdélyben.
A két felvonásos előadást a Kolozsvári Magyar Opera zenekara kíséri. Rendező: Kerényi Miklós Gábor – KERO®. A darabot átdolgozta: Kállai István és Kerényi Miklós Gábor. Közreműködik a Budapesti Operettszínház énekkara és balettkara. Szövegét írták: Béla Jenbach és Leo Stein. Fordította: Gábor Andor. Vezényel: Dinyés Dániel
Szereposztás: Fischl Mónika (Szilvia), Dolhai Attila (Edvin), Dancs Annamária (Stázi), Kerényi Miklós Máté (Bóni), Földes Tamás (Feri bácsi), Faragó András (Miska/Alfonz), Csere László (Leopold Mária), Kállay Bori (Anhilte), Bálint Ádám (Schulteis Arnold), Dézsy Szabó Gábor (Rohnsdorf ezredes), Szegedi Andor (Kiss, közjegyző). Díszlet: Gyarmathy Ágnes Jelmez: Füzér Anni. Zenei vezető: Makláry László Karigazgató: Drucker Péter. Koreográfus asszisztens: Kiss István Róbert. Rendezőasszisztens: Tucker András. Játékmester: Bori Tamás. Zenei munkatársak: Axmann Péter, Mihalics János, Déri Judit, Szekeres László, Puskás Dóra. Koreográfus: Gesler György.
A szereposztáson történő változtatás jogát a színház fenntartja!
