Az 1979-ben Víg Mihály és Hunyadi Károly alapította underground rockzenekar a kezdetekben saját szerzeményeiket, valamint Vető János- és Kozma György-verseket zenésített meg. Első koncertjüket az URH együttessel adták közösen 1980 szeptemberében egy pszichiátriai ambulancia udvarán.
A verseket, forgatókönyveket és színdarabokat is szerző Víg Mihály 1982-től egy másik fontos együttesnek, a Trabantnak is meghatározó tagja lett, majd 1984-től állandóan változó kísérők (főként Európa Kiadó-tagok) társaságában léptek fel a csak rájuk jellemző szomorú rock’n’roll sanzonokkal. Végül az Európa Kiadóval közös 1986-1987-es turné után a Balaton beszüntette működését.
1991-ben azonban újjáalakult az együttes, Víg Mihály ekkor Wahorn Simonnal és Oláh Imánuellel triót alkotott, hogy szerte az országban kisebb klubokban lépjenek fel. 1992-ben két archív koncertfelvételt tartalmazó kazetta jelent meg, az első stúdiólemez pedig 1996-ban látott napvilágot A fény közepe a sötétség kapujában címmel. A 1990-es évek végétől a Balaton egy még újabb felállásban ef. Zámbó István együttesével és fúvósokkal kiegészülve koncertezett. Ekkortól főként klasszikus nyolcvanas évekbeli sanzonjaikat, Trabant- és Neurotic-számokat játszottak, kiegészítve 1996-os dalokkal és a Hungária (együttes) pár számának csak a Balatonra jellemző melankolikus, szomorkás feldolgozásával.
Az, hogy a 2000-es évek első évtizedében az együttes még létezik és rendszeresen koncertezik, önmagában is jelzi, hogy a körülötte kialakult kultusz nem vesztett erejéből, és ezen még olyan események sem változtattak, mint például az új Balaton meghatározó alakjának, Döncinek a kiválása. A közönség szeretete és az elismertség azért sem meglepő, mert a Balaton alakulása után 30 évvel még mindig az a kis klubegyüttes, ami annak idején volt.
