Dóczyné Berde Amál – Merítés az életműből című kiállítás megnyitója.
Kurátor: Székely Sebestyén György művészettörténész
Bátran állíthatjuk, hogy Dóczy Berde Amál (1886-1976) a huszadik századi erdélyi művészet egyik legjelentősebb életművét hozta létre, noha művészete csak kis mértékben ismert, az elmúlt évtizedekben jelentős gyűjteményes tárlat vagy monográfia sem támasztotta ezt alá.
Kiállításunkat „merítésnek” neveztük, elismerve, hogy az életmű feltárása még zajlik, a több mint ötven évet felölelő alkotói tevékenység több időszakát esetenként csupán egy-egy alkotás fémjelez – ilyen a kiállításon szereplő, 1926 körül Párizsban készült modern Szanjapart című kép is. Ezek, az egyelőre elszórt alkotások azonban elegendőek ahhoz, hogy rávilágítsanak, egy olyan művésznő képei előtt állunk, aki a húszas évek legelejére már létrehozta kiforrott képi világát és, és aki még nyolcvan év fölött is erőteljes és friss képekben fejezte ki önmagát.
Tájképeiben, portréiban, a népművészetet a fovisták színszeretével megközelítő kompozícióiban nem nehéz felismernünk azt a festőt, akit már 1922-ben a nagybányai iskola legfiatalabb generációjának tagjaként, a „tüzesszínű piktúra” legjellegzetesebb képviselőjének nevez a Pásztortűz krónikása.
