Intercisa Múzeum

A Du­nai Vas­mű és az új vá­ros 1950 ta­va­szán el­kez­dő­dött épí­té­se már az év te­lén ré­gé­sze­ti le­let­men­tést igé­nyelt. Az 1951 ta­va­szán meg­in­dult nagy­mé­re­tű ása­tá­son az or­szág szin­te min­den tá­já­ról részt vet­tek ku­ta­tók. Az épít­ke­zés dol­go­zói kez­de­mé­nyez­ték az elő­ke­rült le­le­tek hely­ben tör­té­nő ki­ál­lí­tá­sát, ezért dön­tés szü­le­tett a Du­na­pen­te­lé­től dél­re épü­lő szo­ci­a­lis­ta vá­ros mú­ze­u­má­nak lét­re­ho­zá­sá­ról.

Az 1951-től mos­to­ha kö­rül­mé­nyek kö­zött mű­kö­dő in­téz­mény 1970-ben fog­lal­ta el je­len­le­gi ott­ho­nát, az egy­ko­ri párt­há­zat. Az in­téz­mény 1975-től vi­se­li In­ter­ci­sa, az óko­ri te­le­pü­lés­előd ne­vét.

Az In­ter­ci­sa Mú­ze­um Du­na­új­vá­ros és kör­nyé­ké­nek ré­gé­sze­ti, tör­té­ne­ti és nép­raj­zi em­lé­ke­it gyűj­ti, őr­zi és mu­tat­ja be ál­lan­dó és idő­sza­ki ki­ál­lí­tá­sa­in.

Leg­ko­ráb­bi le­le­te­ink az új­kő­kor ide­jé­ből szár­maz­nak, mint­egy 6000 év­vel ez­előtt­ről. A gyűj­te­mény tör­zsét azon­ban ma is a bronz­kor al­kot­ja. Több olyan le­lő­hely (Kis­apos­tag, Kulcs, Ko­zi­der­pad­lás) ke­rá­mi­a- és bronz­anya­gát őriz­zük, ame­lyek­ről ko­ra­be­li kul­tú­rát, cso­por­tot, kor­sza­kot ne­vez­tek el. A ké­ső vas­ko­ri le­let­anyag­ból ki­emel­ke­dik egy kel­ta ezüs­té­rem-­kincs, amely a vá­ros te­rü­le­tén ke­rült elő.

Du­na­új­vá­ros te­rü­le­tén az 1. szá­zad­ban lé­te­sí­tet­tek ró­mai ka­to­nai tá­bort, mely­ben az 5. szá­za­dig fo­lya­ma­to­san ál­lo­má­so­zott ró­mai ka­to­na­ság. Ró­mai ko­ri gyűj­te­mé­nyünk je­len­tős ré­szét a ka­to­na­ság, va­la­mint a tá­bor mel­lett lé­te­sült pol­gá­ri te­le­pü­lés la­kó­i­nak ha­gya­té­ka al­kot­ja.

A kö­zép- és ko­ra ­új­ko­ri gyűj­te­mény leg­ko­ráb­bi le­le­tei 5. szá­za­di­ak, a leg­ké­sőb­bi­ek a 17-18. szá­zad­ra kel­tez­he­tők. Mú­ze­u­munk­ban meg­ta­lál­ha­tó a nép­ván­dor­lás né­pe­i­nek: hu­nok­nak, ger­má­nok­nak, ava­rok­nak a le­le­tei, a hon­fog­la­lás- és Ár­pád-­kor ha­gya­té­ka, a kö­zép­kor, va­la­mint a tö­rök ­kor ma­gyar la­kos­sá­gá­nak és az itt ál­lo­má­so­zó tö­rök ka­to­nák­nak az em­lé­kei.

A vá­ros tör­té­ne­té­re vo­nat­ko­zó do­ku­men­tu­mok gyűj­té­se 1951 őszén kez­dő­dött. 1953-tól a tárgy­sze­gény­ség meg­szün­te­té­se, majd az év­for­du­lók he­lyi ese­mé­nye­i­hez, a ju­bi­le­u­mi ki­ál­lí­tá­sok­hoz tör­té­nő anyag­gyűj­tés ke­rült elő­tér­be. Ké­sőbb je­len­tős hang­súlyt ka­pott Du­na­pen­te­le két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti tör­té­ne­te és a 20. szá­za­di élet­mód­tör­té­net. A gyűj­te­mény lel­tá­ro­zott ál­lo­má­nyát 2007-ben 1761 tárgy, 6859 ere­de­ti, for­rás­ér­té­kű do­ku­men­tum és 399 ar­chív fény­kép je­len­tet­te.

A mú­ze­um nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyé­nek alap­ja­it az 1951-ben meg­kez­dett, az anya­gi kul­tú­ra és a folk­lór szá­mos te­rü­le­tét érin­tő ku­ta­tá­sok ve­tet­ték meg. Az 1954-től foly­ta­tott tárgy­gyűj­té­sek je­len­tő­sen fej­lesz­tet­ték a gyűj­te­ményt, amely 2007-ben 2146 tárgy­ból áll.

A Du­na­új­vá­ros tör­té­ne­te az ős­kor­tól az 1970-es évek kö­ze­pé­ig cí­mű ál­lan­dó ki­ál­lí­tás a vá­ros és kör­nyé­ke bronz­ko­ri, ró­mai ko­ri múlt­ját hang­sú­lyoz­za, és rész­le­te­sen be­mu­tat­ja az új vá­ros épí­té­sé­nek tör­té­netét. Az in­téz­mény a gyűj­te­mé­nye­i­hez kap­cso­ló­dó kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­so­kat, rend­ha­gyó mú­ze­u­mi órá­kat, múlt­idé­ző ját­szó­há­zi prog­ra­mo­kat, is­me­ret­ter­jesz­tő elő­adá­so­kat szer­vez kö­zön­sé­gé­nek.