A Göncölszekér együttes egyedi zenei világát kortárs költők verseivel elegyíti, szövegeit a fiatal és a középnemzedék legjobbjainak lírájából válogatja. Az Élet és Irodalom zenekritikai rovatában Végső Zoltán így jellemezte tevékenységüket: „A zenekar tagjai számára a modern költészet nem ügy, hanem a zenéjüket megtermékenyítő szerelem”.
Az együttes a várost helyezi a középpontba, és mindezt könnyed, sanzonos, dzsesszes zenei világgal ötvözi, amelybe olykor magyar népzenei és bluesos elemeket is beemel. Az általuk megzenésített versekben a nagyvárosi élet hangulata, tere és történetei jelennek meg – bérházak, éjszakai séták, randevúk, titkos búvóhelyek. Természetesen ebben a közegben is megjelennek a költészet örök témái, a szerelem, a mámor, az idővel, a mulandósággal való szembesülés, a semmivel dacoló életöröm. A városi tér elemei sokszor azonosíthatók az együttes tagjainak mindennapjai, vagyis Budapest különféle pontjaival, hangulataival, ugyanakkor át is lényegülnek, és mitikus, szimbolikus jelleggel íródnak át, így ez a zene korántsem csupán Budapest-központú.
A város helyszínein: az utcán, a járművön, a lakásbelsőben, erkélyen, kocsmában, kávézóban korunk városlakójának én-keresése, belső élete zajlik. Hőseik, avagy a lírai ének persze változatosak, ahogy az egy nagyvárosban el is várható, és így a zenekar hol a jól ismert, köznapi élethelyzetek furcsaságára vagy meghittségére döbbenti rá a hallgatókat, hol elfeledettnek hitt, szinte egzotikusnak tűnő érzelmeket elevenít fel gyengéden, ám nem minden távolságtartás nélkül.
Az együttes jelenlegi tagjai: Baló András Márton, Balog Péter, Erdősi Péter és Fekete Dániel, akik kortárs versek megzenésítésének szentelik az életüket.
