Szászcsávás kivételes helyet foglal el a magyar zenetörténetben: a magyar népi éneklésben teljesen általános egyszólamúság kivételeképpen talán az egyetlen olyan falu, ahol több szólamban énekelnek. A hagyományos cigányzenekar 1967 óta játszik rendszeresen együtt, és azt a hagyományos erdélyi vonós tánczenét játssza, ami egy nemzedékkel ezelőtt még Erdély-szerte virágzott, és amit mára teljesen kiszorított a rádióból hallott slágerzene.
A mai „korszerű” zenei elvárások a zenészeket folyamatos tanulásra és alkalmazkodásra kényszerítik. Mivel az eltérő dialektusokhoz és nemzetiségekhez tartozó tánc- és dallamkincs eltér, a zenészek repertoárja kivételesen nagy, és egyaránt muzsikálnak magyaroknak, románoknak, cigányoknak.
A Szászcsávási Zenekar magja Jámbor István Dumnezeu (szül. 1951) prímás; testvére, Csányi Mátyás Mutis (szül. 1953) bőgős; és sógoruk, Mezei Ferenc Csángáló (szül. 1951), a kontrás által alkotott együttes. Mindhárman Csángáló nagyapjától, a halála után harminc évvel is emlegetett híres prímás Horvát Mezei Ferenctől, a Vén Kráncitól tanultak muzsikálni; őket egészítik ki a fiatalabbak: Csángáló unokatestvére, Mezei Levente Leves (szül. 1969) prímás; Jámbor István és Csányi Mátyás öccse, Csányi Sándor Cilika (szül. 1959) prímás; és Csángáló fia, Jámbor Ferenc Tocsila (szül. 1970) kontrás. Fő hangszerükön kívül valamennyien jól játszanak a többi hangszeren is, és általában kiváló táncosok. Alapvetően a zenélésből élnek.