Legutóbb 40 éve állított ki a Bánffy-palotában Paulovics László festő, grafikus. Ma megnyílt nagyszabású tárlatával búcsúzik a várostól.
Mi köze egy pop-artos Lear királynak a három gráciához, vagy a kentauroknak 1956-hoz? Épp Paulovics László életműkiállításává állnak össze, amely péntek délután nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban a Kolozsvári Magyar Napok sokadik bevezető programjaként.
Bár a rendezvénysorozat hivatalosan még el sem kezdődött, a főtéri Bánffy-palota a KMN egyik idei gyújtópontja: Gy. Szabó Béla és Szalay Lajos tárlata után még egy jelentős képzőművésznek, az augusztus 15-én 80 évet töltő Paulovics Lászlónak az alkotásait fogadja be úgy, hogy ezeket jövő héten, a Magyar Napok ideje alatt végig ingyenesen lehet látogatni. Sőt hétfőn és kedden, a múzeum hivatalos szabadnapjain is, hangsúlyozta a megnyitón Lucian Nastasă Kovács, a múzeum igazgatója.
A Szatmárnémetiben született és ott díszlettervezőként tevékenykedett Paulovics Lászlónak ez a sokadik kolozsvári kitérője: itt tanult az 1950-es évek második felében a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, grafikáival Kolozsváron megjelenő folyóiratokat illusztráltak, az ő munkáival nyitotta meg Kántor Lajos a ’70-es évek közepén a Korunk Galériát, a Bánffy-palotában 1976-ban egyéni tárlata volt, és az ő nagyméretű grafikáin láthatók Erdély múlt századi kultúrhéroszai jelenleg is a Kolozsvár Társaság főtéri székházának falain – árulta el a tárlatot megnyitó Bordás Beáta művészettörténész.
A művész elérzékenyülve jelentette be péntek este, hogy ezt a kiállítást búcsúnak szánja Kolozsvártól. Megindultsága valószínűleg annak is betudható, hogy nemrég hunyt el Kántor Lajos, aki Paulovics művészi pályájának nemcsak az elején volt jelen intenzíven, hanem a ma nyílt tárlat darabjait is még együtt válogatták ki Szentendrén, ahol a művész néhány éve él.
Paulovics több mint 110 díszletet és 70 kosztümöt tervezett, amíg pár évig a nagybányai, majd húsz évig a szatmári magyar színháznak dolgozott. Eközben éjszaka foglalkozott a saját művészi munkáival, és ez nagyon érzékletesen átjön egy akkor festett és most is kiállított, esti önarcképéről. A ’80-as évek közepén emigrált Németországba, de témáiban nem távolodott el: 1986-ban ott kezdte el feldolgozni például 1956-ot egy egész sorozatban, amelynek most elhozta az egyetlen darabját, amely még az ő birtokában van.
Témáit a görög mitológia, bibliai történetek és a nyugati kultúra motívumaimmal fogalmazza meg úgy, hogy azokat a stílussal, anyaghasználattal vagy nagyon is mai használati tárgy kompozícióba emelésével köti a jelenhez. Így ütközünk bele egy Andy Warhol sorozatportréira emlékeztető, pop-artos Lear királyba, egy spray-vel megcsavart angyal-grafikába vagy egy önarcképpel és két faléccel kiegészített vászonra, amelynek fő témája egyébként Krisztus levétele a keresztről.
Vagy épp egy hatalmas, rózsaszín szemüvegbe és kerítésbe az egyik idei munkáján, Paulovics László ugyanis 80 évesen is aktívan alkot. Életműkiállítását augusztus 27-ig lehet megtekinteni a Bánffy-palota egyik alagsori kiállítóhelyiségében, azt pedig, hogy mostanában mire érzékeny, szombat délután öt órától lehet megkérdezni tőle a Kolozsvár Társaság székhelyén (Főtér, 22 szám), ahol Egyed Emese irodalmár beszélget vele.
