Népdalénekléssel és -tanulással zárta a második napját az Egy hajóban evezünk hajóstúra csapata. A pengetős kobozzal és ciszterrel, valamint dobbal kísért késő esti tevékenységnek tábortűz adott jellegzetes hangulatot. Azt viszont nem sikerült eldöntenie a társaságnak, hogy az est fénypontja ez vagy a paprikában bővelkedő fenséges gulyásvacsora volt-e. Ám senki sem fáradozott azon, hogy ezt eldöntse, hiszen a maradandó élményt nyújtó közös elfoglaltságok bőséggel lekötötték mindenki figyelmét.
De nemcsak az este jelentette a nap élményt nyújtó szakát: a Győrön való átevezés, a Rába és a Mosoni-Duna egyesülése, valamint az utóbbi ismét eggyé válása a főággal mind a jelenség szempontjából, mind pedig a hajó irányítását tekintve is egyedinek számít. Emlékezetes látvány, amikor két folyó találkozik, majd színűkkel és sebességükkel jelzik, hogy egyhamar nem válnak eggyé, hanem egymás mellett haladnak tovább. A túra második napján tehát a csapat elhagyta a Mosoni-Dunát, és a főágon evezett tovább Komáromig, a nap célállomásáig.
A Duna főágára való átevezés némi kihívást jelentett, ugyanis itt a víz új oldalát mutatta meg a túrázóknak: helyenként lassan, kevéssel odébb hirtelen nagyobb sodrással haladt, a következő pillanatban pedig örvénylett. Emiatt nehézkes volt az irányt tartani, azonban ezeket a körülményeket a legénység inkább tekintette várt kihívásnak, mint nehézségnek.
Kevéssel a főágra térés után megéhezett a társaság, ezért kikötöttek. Mostanra megerősödött az a benyomás, hogy a hajókra igen kíváncsiak a partról szemlélők, akik rendszeresen integetnek, esetleg fényképeznek vagy videózzák a nem mindennapi látnivalót, és mások, ha eléggé közel halad a hajó a parthoz, kiáltják a szokásos kérdéseket: „honnan jönnek és hová tartanak?” Az utóbbira való választ rendszeresen gyanúsan fogadják, arcukon látható, hogy kételkednek ismereteikben, és azt gondolják: „Kolozsváron átfolyik a Duna?” Bárcsak átfolyna, ugye!
Ekkor már megállapítható volt, hogy a nap legnagyobb különlegességének a túra számára az a győri hölgy számított, aki a folyó partján padon ülve nem nézett a hajókra, hanem csak olvasott és olvasott. Ez a jelenség meglehetősen rendkívülinek számít.
A második nap végére a hajóstúra résztvevői máris összekovácsolódtak. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy beszélgetéstől, történetmeséléstől hangos a társaság, és nem utolsósorban az evezés is egyre nagyobb összhangban történik. És bár a Dunát nem hagynák el még jó sokáig, Kolozsvár nevét egyre gyakrabban emlegetik.
A krónikás
Kelt.: vasárnap, augusztus 13.
A projekt a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT. támogatásával jöhetett létre.
The gallery was not found!
