Még nem beszélhetünk munkaerőpiaci-válságról Kolozsváron, de a válságközeli helyzet már kialakult – hangzott el a kolozsvári munkaerőpiacról szóló beszélgetésen, ahol az előadók egyetértettek: egy olyan platform létrehozására van szükség, ahol a munkaadó és a munkavállaló egymásra találhat. Ez azért fontos, mert az a paradox helyzet állt elő, hogy rengeteg az állás és sok az álláskereső, a munkaerőhiánnyal küzdő cégeknek mégis nehéz megtalálniuk a megfelelő alkalmazottakat.
Simpf Norbert, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) alelnöke felvezetőjében arról beszélt, hogy számos cég keres munkaerőt, csak nehezen talál. Az alkalmazottak iránti vetélkedés pedig többszintű: folyamatosan jelen van a cégek, régiók és országok között.
Nistor András, a Robert Bosch Kft. gazdasági igazgatója szerint Kolozsvár eltér a környező városok, vagy egyéb kelet-közép-európai térségek városaitól. „Kolozsvár egy mini Szilícium-völgy, amelyben létezik egyfajta versenyképességi futam, ám e közben szem előtt kell tartani a demográfiai, infrastrukturális, urbanisztikai, mikro- és makrogazdasági szempontjait is” – fogalmazott.
A rendszerváltás óta lassan eltelt harminc évben specifikus trendek rajzolódtak ki a romániai munkaerőpiacon – mondta Pásztor Gyöngyi. A szociológus hangsúlyozta: Románia társadalma öregszik, a trend már a nyolcvanas évek folyamán észlelhető volt, a folyamat pedig a kilencvenes években csúcsosodott ki. „Akik ma aktív foglalkoztatottak kéne legyenek, azok hiányoznak, és mindezt tetőzte a tömeges munkaerő-migráció, amit nem pótolt semmi. Különböző mérések 3-4 millióra teszik számukat” – magyarázta a szakember. Hozzátette: ehhez hozzájárul a válságot követő gazdasági növekedés, a növekvő külföldi befektetések az olcsó munkaerő miatt, míg akiknek dolgozniuk kellene azok vagy elmentek, vagy meg sem születtek. Kolozsvár sajátos helyzetben van, hisz Romániában is létezik a belső migráció, amelynek célpontja főként a nagyvárosok.
Temesváry Zsolt, az E.ON Business Services Cluj főigazgatója úgy vélte, globális jelenségről van szó, hisz ma mindenki megy valahová, és vannak olyan országok – Észtország, Makedónia –, ahol a lakosság 30 százaléka nem otthon él. „Jelenleg a világ lakosságának 66 százaléka nagyvárosokban él, a vidék kiürül. A romániai munkaerőről szólva elmondta: itt olcsó a munkaerő és képzett, Romániát túl pedig már nem igazán telepednek meg külföldi vállalatok.
Nistor András a munkavállaló és a munkaadó egymásra találása kultúrájának fontosságát hangsúlyozta, és azoknak a szempontoknak az azonosítását, amelyek szükségesek lennének a két fél harmonikus együttműködéséhez. Temesváry Zsolt megjegyezte, hogy a millenniumi generáció esetén már nem válnak be az internetre feltöltött álláshirdetések, új megközelítésre van szükség a klasszikus módszerek mellett. A 20–30-as generációk mellett a 40-es korosztály felé is nyitni kellene, hisz ők nagy stabilitást nyújtanának a cégeknek – mondta.
Pálfi Szilárd, a HUMMARK munkatársa szerint egy cégnek nem tanácsos kiszervezni a HR-szekciót, hisz ismerni kell a cég lelkületét, ezt pedig külsősként nehéz megfogni. „Sokszor a jelentkező sem tudja, mit szeretne, mire képes, milyen készségei vannak. Egy olyan platformra lenne szükség, ahol a szaktanácsadással együtt történik az alkalmazás” – fogalmazott a szakember, aki hozzátette: négy P betűs szempontot vesz figyelembe praxisa során. A preferenciát, vagyis a személyiségjegyet, a professzionális felkészültséget, a potenciált és a pénzt. Ennek némileg ellentmondott Nistor András, aki úgy vélte: manapság egyre kevesebb a professzionalitás, míg a bérek egyre magasabbak, így szükségszerűségből kompromisszumokat kell kötni.
A fizikai munkások esetén még nagyobb a fluktuáció, mint a felsőfokú végzettségűek esetében – hangzott el, pedig Nistor szerint ők még nem is alulfizetettek. Pásztor Gyöngyi úgy vélte, ez természetes folyamat, mivel rövid képzési idő miatt könnyebben váltanak céget. A szociológus úgy látta: helyi szinten leginkább a külföldi munkavállalás jelenti a legnagyobb konkurenciát, mivel az új generációk mobilisak és kockázatvállalók. A kétkezi munkásokra is ugyanez érvényes, így a helyi cégeknek a külföldi munkalehetőségek jelentik inkább a konkurenciát.
